| [Füst Milán - Objektív kórus] |
1 / / Ó játékos ujjaid, ó fínom szíved képzeletem könnyü serlege, / Ó lágy ágyékod, álmatag vidék! és kies ékes, leglágyabb hasad, / Ó fogaidnak fényes bujdosása lágy és olvadó száj rejtekén / És |
| [Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
a régi pap, ki állig gombolkozva s ünnepélyesen, / Dühvel ordítva rázza ökleit, hogy visszhangzik a vidék s furcsa / kézmozdulatokkal is őrjöngve hazudoz: / Fájt az élet nekem is, nem voltam érzéketlen |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
Levél Kanadából / / Széles az út odalenn, messzi a vidék/ S olykor, ha lenézek, / Lélek se moccan erre mifelénk / S némán áll a levegő tengere... / Ám |