viháncol
[Füst Milán - Álom az ifjúságról]
oly esztelen, akár a láng, / Mely lobog meztelen, / Mert nincsen kérge s eszi önmagát vadúl / Sír és
viháncol
önmagának, aztán visszahull. / Vagy voltam tán, akár a trombiták szava, / Mely téli hajnalon riadva
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.