| [Füst Milán - Ha csontjaimat meg kelletik adni] |
még szopna s a hídra viszik / És minden egyebet, ami szomorún megy nem áhitott célja felé... / S a vijjogó keselyűkről ird majd meg végül is hymnuszodat / e világon s arról, / Hogy szebbnek itéltetett a tört |