| [Füst Milán - Kutyák] |
S a dicsőség nyugalma, mint az áradás fog elömölni ég és föld / között / És döng a tömkeleg, amely világnak mondatik / S a harsány valóság kiteljesűl, kitárúl és megáll. Sok hajnalt / láttam én! / Lovast a |
| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
van. Király, csodás e táj... / Ott sokkal több a csillag s mind sugárzóbb és kövér... / S e messzi világnak oly sok szokása más, a nép ott halkszavú / és búskomoly, / Ez volt hazánk. / De mért is szólni |
| [Füst Milán - Copperfield Dávidhoz] |
keserve, / egy szomszédos kolostorba mén: / Úgy én is: nem tűrök látogatót! S ha ki azt akarod még világnak/ valaki rongya, hogy szeresselek, / Bízd a szivemre magad, az még él! de szemtől szembe velem |