[Füst Milán - Mózes számadása] |
a tág / mezőn, / A gyűlölettől volt annak förtelmes az ereje. / S egy új világ épűlt fel így világod ellen, amíg távol volt szemem / S megdönthetetlen állt előttem, mint az éj maga. / Meg kellett |
[Füst Milán - Oh latin szerelem] |
ama fürtös fejű / Arcán kis ágyának s álmának minden melegével / Megjelenik reggel s ittasan bámúlja világod: / Kérlek Venusz, küldd el ez egyszer galambjaid arrafelé... / Csattogva fénylő, szép nyaka mellett |