| [Füst Milán - A magyarokhoz] |
hozta, megtapodtak, / Megbolygatták hitedet, az eszed megzavarták, szavak áradatával / ellepték világodat, / Áradás szennyével borították be a kertjeid, vad vízi szörnyek / ették virágaid, majd a vad |
| [Füst Milán - Az igaztevőhöz] |
át a tél fénysávos éjszakáiba... / Az erdőszélen álltál s jött a tél. / A tájat szemlélted, komor világodat, majd sárga csillagod / Nagy reszketését lested, míg alant a sötét földeken boldog / komondorok |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
régi kovács, / A pőrölyöd sutba vetetted: a kedvemért felejtsd el ez egyszer / busongó világodat s készíts / Tréfás csoportokat inkább, tar kedvemhez ami illőbb... / Teszem azt: kék kányák fecsegő |