| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
szivemre alá / S a bántott lélek menekűl s vidékeid vánkosára lehajtja fejét, / S míg kék, világos egeden megűlnek fekete felhők, / Hol nincs fény, csak keskeny sárga tüzek, álmatlan szegény / szeme |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
dús szekerei éji időben / Elemózsiával s a kofáknak hideg zöldségeivel nehézre rakottan... / S a világos, karácsonyi kapún beözönlött szekerük serege... / Mihály volt a nevem s a várfal alatt korcsmából |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
messzi hallék: / S a téli fagyban elszállt pőre lelkem s most bolyong, / S meghaltam egy világos kőszobor tövében, zord országuton, / Míg a várúr drága s habos husú almákat evett / S amíg egykedvűn |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
alatt korcsmából jöttem épp', / S útban valék éjfél után s ők elgázoltak engem, / S meghaltam ott, világos szürke fellegek alatt, / S amíg a vidám kocsisok kurjongatása messzi hallék: / S a téli fagyban |
| [Füst Milán - Önarckép] |
e? / S minden tudásban kerestem egyre új tudást / S a dicsőségben nagyobb dicsőségeket / S hol világos volt az ég, nagyobb világolást / S az asszonyölnél égetőbb és még nagyobb sötétet... / Ugy látom |