| [Füst Milán - Habok a köd alatt] |
minden egyebet elborított a sötét mozgalom. / Mert még odébb a folyó is füstöt vetett s a környező világot/ mintegy elkeríté / S csak e csekély részletek sűrűje állott helyt a többiért és sejtteté |
| [Füst Milán - A magyarokhoz] |
a századok / S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás / Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is / van lángod: / Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly |
| [Füst Milán - Mózes számadása] |
megírva rólam, fáradt / voltam én! / S a vállaimmal kellett vón kivetnem négy sarkából mind e nagy / világot, úgy, mint egykoron, / S jajonganom megint akár a szél, vagy átüvöltenem az éjszakát... / S bizony |