visszhangzott
[Füst Milán - A jelenés]
tűz, hogy csupa fehérség / sandított fel a mezőkön, / Mondom, a csontok mezején. S mégis, még ott is
visszhangzott
/ a kiáltás, / Mert: szent, szent, szent, felelének nékik e csontok is a / mezőkről, igen. / Pedig
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.