| [Füst Milán - Copperfield Dávidhoz] |
fel a nagy Isten előtt / Gyarapodásod biztos zálogát: a barackszín, sárga fémet. / S olybá tüntél vón' akkor magad előtt is, mint az oroszlán... / Rettenthetetlen szigor, de méltányod is ott ült vón |
| [Füst Milán - Mózes számadása] |
Meg kellett törnöm végül is, így volt megírva rólam, fáradt / voltam én! / S a vállaimmal kellett vón kivetnem négy sarkából mind e nagy / világot, úgy, mint egykoron, / S jajonganom megint akár a szél |
| [Füst Milán - Copperfield Dávidhoz] |
vón' akkor magad előtt is, mint az oroszlán... / Rettenthetetlen szigor, de méltányod is ott ült vón' / összeszoritott ajkaidon / S képzelmed előtt sok ezer munkásod lágy alázata, egyszobás, / tiszta |