| [Füst Milán - Óda pártfogómhoz] |
a jótettért, hogy élek? / Kérlek: légy legalább nemesebb testrészimhez illetlen! / Ha gyöngéd volnál, a szégyentől hová kéne lennem? / Alázatom pénzét ó fogadd fizetségűl, / Légy kicsapongó, mulass |
| [Füst Milán - A névtelen iszik] |
S te második Éliás, / Az ajtó mögött ki ott leselkedel és rajtam ütnél onnan, állj elő! / S ha sánta volnál netán: tudós púpos, aki mindig fázik, / egyre didereg... / Ülj le tehát a kályha mellé. Csend van |