| [Füst Milán - A jelenés] |
komorak! No de mert csontokon átal volt / repülésük / A csontok mezején. S e csontok is oly komorak voltak, / Elárasztotta őket a víz, megette a tűz, hogy csupa fehérség / sandított fel a mezőkön, / Mondom |
| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
napja, ám az éj / S a hold bizony megejtett mákonyával s fenn a fürtösfejü csillagok, / Az édesek voltak meghittjeink. Nem volt szelíd kis szép / menyasszonyunk, / Mosolygó, ledér szomszédnét sem |
| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
ledér szomszédnét sem ismerénk... Banyák és ringyók / voltak társaink, / Panaszkodó parasztok voltak nyűgeink... s akár az épülőben lévő / városok, feltúrt utak, / Mi ollyanok valánk, hogy csak jövőt |
| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
szelíd kis szép / menyasszonyunk, / Mosolygó, ledér szomszédnét sem ismerénk... Banyák és ringyók / voltak társaink, / Panaszkodó parasztok voltak nyűgeink... s akár az épülőben lévő / városok, feltúrt utak |