| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
S hogy mit várunk e tartós éjszakában még? azt nem tudom. / Nehéz a vándor sorsa, nagy Király! / Voltunk megváltó vídámság kietlen pusztaságokon, / Vagy másutt: lenge, könnyü tűz, mely nyomtalan vonúl |
| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
szólitod, / Ezt bezzeg megtanúltuk akkor vándorok. Továbbá: mivel / mulattassalak? / Gazdák mi nem voltunk sosem. / S íly szóval sem köszöntött minket senki: vidd a lányomat! szeresd! / De mint az átkozottak |