zabolátlan
[Füst Milán - A mélyen alvó]
nyeri létét s a hold alá szalad nyavalyássa melegedni. / S ott rí megbabonázva, míg a többi bolond /
Zabolátlan
veti bukfenceit, karikáz, / Gurúlva nevet és még egyszer fellobog élete. / S te mindeközben alszol s
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.