zabolátlan

[Füst Milán - A mélyen alvó]
nyeri létét s a hold alá szalad nyavalyássa melegedni. / S ott rí megbabonázva, míg a többi bolond / Zabolátlan veti bukfenceit, karikáz, / Gurúlva nevet és még egyszer fellobog élete. / S te mindeközben alszol s


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.