| [Füst Milán - Szózat az aggastyánhoz] |
Hiába járkál lámpásával már a régi rém, hiába zörget, nem / figyelsz, / Nem nézel már utána, mért zavar? Mivelhogy mind letűnt, / Akinek tartozol. S ki ott fenn jár, a lelkiismeret, / nemlétezőkhöz küld |
| [Füst Milán - A névtelen iszik] |
Ülj le tehát a kályha mellé. Csend van ott. / Hamvába hull a tűz ugyis, már lobbanása sem zavar/ S mi meg se moccanunk a némaságban: kortyod is hogy hallható / legyen... / S lehúnyjuk |