zengve
[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo]
ahol élt és cipruságé, / S vegye át gyengéd testét, elbágyadt szivét az alvó végtelen! / Lelke
zengve
változzék meg, olvadjon a fénybe: / Ó alvó fények áhitott hazája: végtelen! / Ó végső koppanás a
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.