zenithjén

[Füst Milán - A mélyen alvó]
el, / S amellett mosolyogsz, akár a boldogok. Hát jól esik a kűzdelmet / feladnod álmodó? / S az éj zenithjén, mikor minden tombol, hagynod, hogy lehúzzon / a nemlét / Órjás mágnese... s tünékeny alakzatokkal


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.