zsállya
[Füst Milán - Reménytelenül]
megtört, földre vert / A vad vihar és oly korán... / De jól tenyész a bűvös, zöld bürök, / Ásitó
zsállya
s mint a kis bünök, / Úgy pislog ott a mécsvilág reám... / Mivel mulassak itt? / Mi az, mi felvidít
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.