zsarátnokán

[Füst Milán - A kalandor]
köve egy év. / Szivének húnyó, bús heve / Még néha lobban s egy barát neve / Ilyenkor lobban el zsarátnokán. / Nem tudja ő, hogy merre tart / S nem emlékezik: mit akart / S nem kérdi többé, hol pihen


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.