zuhan
[Füst Milán - Őszi sötétség]
és úszik, / Leng a magány, jár ragyogón, hidegen... / S ahol este a napkorong / A kezdődő homályba
zuhan
s eltünik... / Az édes és végtelen tengeren, / Lobogj én lelkem, mint a kósza szél... / Mint a
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.