zuhogó

[Füst Milán - Őszi sötétség]
lenget, ) / S didergő szívet ahol napsütés melenget, / S a kiáltás hol úgy csapong a széllel, zöld, zuhogó vizeken, / Mint könnyű rózsalevél... / S zöld üveglapon ahol áramlik és úszik, / Leng a magány, jár


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.