Az információs társadalom. Információs műveltség

Az információs és kommunikációs technológia fejlődése

Az informatika (számítástechnika, információs technológia stb.) kialakulása egy több ezer éves fejlődési folyamatba illeszkedik, amelynek során az emberi kogníció, tudás és kultúra fejlődésével párhuzamosan az emberi elme egyre hatékonyabb eszközöket fejlesztett ki az információk rögzítésére, visszakeresésére és megosztására - lényegében olyan szerszámokat, amelyek az emberi elme mesterségesen előállított, testen kívüli ("exoszomatikus") szerveiként működnek. Például az internet (a digitális tartalmak visszakereshetősége révén) az emberi hosszú távú memória egyfajta kiterjesztésének tekinthető ().

Forradalmi változások az emberi nyelv, kommunikáció és kultúra történetében (az információ "forradalmai"):

A fenti változásokban az egyik közös elem, hogy mindegyik az emberek közti, társas kommunikáció, és ezen keresztül az emberi (objektív) tudás fejlődéséhez kapcsolódik.

további információk:
Forgó Sándor: Médiumismeret I. (2018-02-19)
Forgó-Tóth: Médiumismeret II. (2018-02-19)
Könyvnyomtatás (2018-01-09)
Távközlés (2018-01-09)
Rádiózás (2018-01-29)
Televízió (2018-01-29)
Mobiltelefon (2018-01-29)
Számítástechnika (2018-01-29)
Internet (2018-02-03)
Világháló (2018-02-03)
History of the Internet (2018-02-03)


Karl Popper "három világ" elméletének néhány gondolata (néhány megjegyzéssel, ill. kiegészítéssel):

Filozófiai megközelítésben három világ létezik:

  1. az "első világ", a fizikai testek (az élettelen, anyagi dolgok, az élőlények biológiai teste stb.) és ezek fizikai és fiziológiai állapotainak (és folyamatainak) világa;
  2. a "második világ", a mentális állapotok (és folyamatok) világa;
  3. a "harmadik világ", az emberi elme produktumainak világa, amelyek lehetnek fizikai tárgyak (pl. szobrok, festmények, épületek, termelőeszközök, számítógépek stb.) és lehetnek szellemi produktumok (pl. egy vers, dráma, szimfónia vagy egy tudományos elmélet).

Az első világ és a második világ kapcsolatának a kérdése a filozófia ún. test-elme problémája. A test-elme probléma dualista megoldása az, hogy az első és a második világ kölcsönhatásban, interakcióban áll egymással. A test-elme probléma pluralista megoldása szerint ez az állítás igaz, de nem teljes; az interakció megértéséhez szükség van a harmadik világ feltételezésére is. A második világ ugyanis nemcsak az első világgal, hanem a harmadik világgal is kölcsönhatásban áll:
– a második világ egyik funkciója az, hogy harmadik világbeli dolgokat termeljen;
– a második világ másik funkciója pedig az, hogy olyan közegként, "közvetítőként" működjön, amelynek révén a harmadik világ entitásai (ti. anyagi és szellemi termékei) képesek hatni az első világra.

"Gyakran elmesélem annak az indiai közösségnek a történetét, akik hittek abban, hogy az élet szent dolog, még a tigriseké is. Ennek következménye az volt, hogy a közösség eltűnt, és vele együtt az az elmélet is, hogy a tigrisek élete szent. De az objektív tudás más: hagyhatjuk, hogy helyettünk objektív elméleteink haljanak meg. Egészen pontosan a kitartó teszteléssel mindent megteszünk azért, hogy elpusztuljanak, mielőtt használnánk őket. Ily módon naponta elméletek ezrei pusztulhatnak el anélkül, hogy bárkinek is rosszabbra fordulna a sorsa." (Popper 1998: 22-23)

Az emberi objektív tudás a harmadik világhoz tartozik. A test-elme probléma szempontjából az objektív tudás a harmadik világ legfontosabb része, mert az objektív tudásnak van a legjelentősebb hatása az első világra [NB. a különböző eszközök készítését meg kell, hogy előzze az adott eszköz elkészítésére vonatkozó elképzelés, amely az eszköz eltejedése esetében az emberi objektív tudás részévé válik]. Az objektív tudás problémákból és a problémákra adott megoldási kísérletekből (találgatásokból, hipotézisekből stb.), valamint a problémákra adott sikeres válaszok rendszerezésével kialakított elméletekből áll. Az emberi objektív tudás fejlődését fejezi ki Karl Popper ún. tetradikus sémája.

Karl Popper tetradikus sémája
Az objektív tudás fejlődését mint problémamegoldási folyamatot leíró tetradikus séma Karl Popper szerint
[ P1: kiinduló probléma (initial problem); TT / TS: kísérleti elmélet vagy megoldás (tentative theory / solution); EE: hibakiküszöbölés (the process of error elimination); P2: a folyamat eredményeként kialakult új probléma vagy problémák (vö. Popper 1998: 21-24 et passim; Antoni Diller: Critical rationalism) ]

Az emberi objektív tudás alkalmazásával lehetővé vált olyan eszközök kifejlesztése, amelyek óriási mértékben megnövelték a második világ és az első világ közötti interakció eredményességét és hatékonyságát. Az emberiség által kifejlesztett technikai eszközök, "szerszámok" egyszerre tartoznak az első világhoz (mint anyagi entitások), valamint a harmadik világhoz (mint az emberi elme produktumai).

"... a szerszámok olyanok, mint az exoszomatikus [testen kívüli] szervek. Jobb szemek helyett látcsövet és szemüveget növesztünk. Jobb fülek helyett mikrofont, hangosbeszélőt és hallókészüléket. És a gyorsabb lábak helyett autót." (Popper 1998: 23)

Az emberi elme a harmadik világgal együtt, annak kialakulásával párhuzamosan fejlődött ki [NB. ha a szubjektív tudás az emberi elme részét alkotja, a fejlődés ma is folytatódik]. Az emberi elme fejlődésében meghatározó szerepet játszott a természetes nyelv, amellyel mai tudásunk szerint egyedül az emberi faj rendelkezik. A nyelv alkalmas a felmerülő problémák leírására és "elméleti" megoldására (ún. leíró funkció), valamint a megoldási javaslatok, hipotézisek kritikai vizsgálatára (ún. kritikai funkció). Az érvelés és a kritika lehetővé tételével a természetes nyelv az egyik legfontosabb eszköze az emberi objektív tudás fejlődésének. Az emberek közti párbeszéd, a gondolatok kicserélése és kritikai megvitatása nélkülözhetetlen az objektív tudás fejlődése szempontjából.

Alapelv, hogy azok a problémák, amelyekről nem beszélünk (a "szőnyeg alá söpörjük" őket vagy éppen úgy teszünk, mintha nem léteznének, és előlük a "homokba dugjuk a fejünket"), előbb-utóbb krízisproblémákká válnak. "Közeleg a tél" (Trónok harca), és egyszer csak azt vesszük észre, hogy "már itt harsog feletted az apokalypszis száraz kőförgetege" (Füst Milán: Tél).

további információk:
Karl R. Popper: Test és elme. Az interakció védelmében


Az ún. "erős" mesterséges intelligencia lényege az, hogy (legalábbis egy adott területen) a számítógép és az ember viselkedése egyáltalán nem különböztethető meg egymástól (azaz a számítógép úgy viselkedik, mint az ember). Ennek eldöntésére szolgál az ún. Turing teszt. Sok science fiction alkotás foglalkozik az embertől megkülönböztethetetlen robotok kérdésével (pl. Philip K. Dick novellája, A betolakodó; humoros formában Robert Sheckley novellája, a Menyasszony utánvéttel; filozofikus megközelítésben Zsoldos Péter könyve, az Ellenpont; az ismertebb filmek közül pedig a Szárnyas fejvadász, a Terminator stb. és újabban a HBO sorozata, a Westworld). Az elméleti mesterséges intelligenciakutatás jelenlegi fejlettsége nem teszi lehetővé ilyen számítógépek (ill. robotok) létrehozását.

Az ún. "gyenge" mesterséges intelligencia esetében egy számítógép egy adott (általában szűk) területen képes többé-kevésbé intelligens vagy legalábbis annak látszó viselkedésre. A számítógép fő feladata ebben az esetben az emberi tevékenység segítése az adott területen és nem az ember helyettesítése. (Például egy robotpilóta; az egyre hatékonyabb internetes keresőrendszerek, mint a Google; a világbajnok Garri Kaszparovot legyőző sakkozó számítógép, az IBM által készített Deep Blue; az egyre jobb teljesítményt nyújtó, bár a tökéletességtől még igen messze álló természetes nyelvi fordítóprogramok stb.).

"... két sokat emlegetett felfogás alakult ki a gépek és az emberi gondolkodás viszonyának elemzésére. Az egyiket szoktuk erős, a másikat gyenge mesterséges intelligencia hipotézisnek nevezni. Az erős mesterséges intelligencia hipotézis szerint a szimbólumkezelés kimeríti az emberi gondolkozást. Feladatunk az, hogy hozzunk létre olyan gépezeteket, amelyek az emberhez mérhető teljesítményekre képesek, és utána az erre felállított program elvei valójában magyarázzák és kimerítik az emberi gondolkodást. [...] Létezik egy technikai, és egy elméleti mesterséges intelligenciakutatás. A technikai mesterséges intelligenciakutatás kimenete a robotika, a gyártó automaták és így tovább. Ezek a technikai rendszerek nem feltétlenül azzal törődnek, hogy "utánozzák" az embert. Az emberi végteljesítményt akarják helyettesíteni. A hegesztőgép nem azt szeretné, hogy ugyanúgy gondolkozzon a gép, mint a japán hegesztő, hanem hogy az ajtó rendesen illeszkedjen az autóba. Tehát sokkal praktikusabb megoldásai vannak. Műszakilag elemzi a feladatokat és nem emberileg. Mindaz, amiről most beszélek, tehát az erős és gyenge mesterséges intelligencia hipotézis, az elméleti mesterséges intelligenciakutatásra, a másodikra vonatkozik. Az erőst már valahogy jellemeztük. Mit gondol a gyenge mesterséges intelligenciakutatás hipotézise? Úgy véli, hogy modellálnunk kell az embert, ezzel segítjük az emberi teljesítmény megértését, de nem feltétlenül ugyanúgy végzi majd a gép a feladatmegoldást, mint az ember." (Pléh 1998: 166)

további információk:
Pléh Csaba: Bevezetés a megismeréstudományba


Az információs társadalom

Az informatika az információval (az információ létrejöttével, előállításával, rendszerezésével, tárolásával, átvitelével stb.) foglalkozó interdiszciplináris tudomány, amely az információ társadalmi és gazdasági hasznosításával foglalkozó elméleti és gyakorlati tudományokat, valamint technológiákat foglalja magában. Az informatika számítógép-technológiával és a számítógép különböző alkalmazásaival (pl. adatfeldolgozással) foglalkozó területe a számítástechnika, de mivel manapság a számítógép-technológia alkalmazása a gazdaság és társadalom szinte minden területén megjelenik (ez az ún. informatizáció és popularizáció jelensége), és sok esetben a felhasználók nem is találkoznak közvetlenül az egyes alkalmazásokat vezérlő számítógéppel (pl. az ún. felhő-alapú alkalmazások esetében), pontosabb és általánosabb az információ-technológia (vagy információs technológia) elnevezés. Az információ-technológia egyik legfontosabb alkalmazása az emberek (és számítógépek) közötti közvetlen és közvetett kommunikáció elősegítése, amelynek valószínűleg legismertebb eszköze az egész világot behálózó internet. Ezt emeli ki a még általánosabb információs és kommunikációs technológia (IKT, angol rövidítése ICT) megnevezés.

Az információval kapcsolatos fontosabb műveletek: az információ digitalizálása, előállítása (létrehozása), módosítása, feldolgozása, rendszerezése, (biztonságos) tárolása és/vagy megőrzése, szolgáltatása, visszakeresése, megjelenítése vagy bemutatása ("prezentálása"), megszerzése, kódolása, védelme, ellenőrzése, hitelesítése, (kritikus) vizsgálata, elemzése, (statisztikai) kiértékelése, összesítése, ábrázolása, továbbítása vagy átvitele, felhasználása, és továbbadása vagy továbbörökítése.

további információk:
Számítástechnika (2018-02-03)
Informatika (2018-02-03)


Az információ-technológia ("számítástechnika") forradalma alatt olyan megatrendet (időben viszonylag lassan és hosszú távon lezajló társadalmi-gazdasági vagy makrokörnyezeti folyamatot) értünk, amely szerint az információs és kommunikációs technológia egyre jelentősebb szerepet játszik a gazdaság és a társadalom életében, és hatása egyre gyorsuló ütemben növekszik. Ezzel szoros összefüggésben az adat, információ és tudás mint alapvető (kapacitív, "nem elfogyó") erőforrások és a velük kapcsolatos műveletek, ill. technológiák globálisan és lokálisan is egyre nagyobb mértékben hatnak a gazdaság és a társadalom működésére, valamint az emberek életére. Metaforikusan megfogalmazva: az IKT egyre jobban "behálózza" a világot, és benne mindennapi életünket. Az IKT lehetővé teszi, hogy a különböző digitális tartalmak bárki számára hozzáférhetőek legyenek, és változatos lehetőségeket biztosít az ezekkel kapcsolatos műveletek végrehajtására (azaz a különböző tartalmak visszakeresésére, megjelenítésére, előállítására, módosítására stb.). Mindez fokozatosan elvezetett egy jellegzetes kultúra, az ún. digitális kultúra kialakulásához.

Az információs szektor (vagy "tudásipar", "információ gazdaság" stb.) a gazdaságnak azokat a területeit foglalja magában, amelyekben az információ mint erőforrás központi szerepet játszik. (Beleértve az erőforrások körébe az adatokat mint tárolt információkat és a tudást mint rendszerezett, problémák megoldására felhasználható ismereteket.) Az információs szektor legfontosabb elemei:

Az informatizáció és popularizáció jelensége kifejezi, hogy az IKT megjelenik és egyre meghatározóbb szerepet játszik a gazdaság, a társadalom és az emberek mindennapi életének szinte minden területén. Ez a folyamat társadalmi szinten több lépcsőben valósult meg (ún. top-down fejlődési mintát követve):

Az IKT megjelenése a gazdaság és társadalom különböző szintjein együtt járt a korábban hagyományos formában hozzáférhető információk egyre nagyobb mértékű digitalizálásával. A különböző digitális tartalmak megjelenése az egyes szinteken például az alábbi táblázattal szemléltethető.

állami szféra vállalati és gazdasági szféra egyéni felhasználók ("fogyasztók")
oktatás ingyenesen hozzáférhető tananyagok (pl. Sulinet Tudás­bázis, Digitális Tankönyvtár) webes (vállalati, intézményi) továbbképzések ("webinars"); ingyenes önálló nyelvtanulást segítő portálok és közösségi hálózatok
kutatás és fejlesztés Elektronikus Információszolgáltatás (EISZ) előfizethető elektronikus folyóiratok, tudományos adatbázisok stb. ingyenesen hozzáférhető elektronikus dokumentumok
tömegmédia; szórakoztatóipar közmédia, közszolgálati médiaszolgáltatás (MTVA; M1, M2, Duna, Kossuth Rádió, MTI stb.) kereskedelmi televíziók, rádiók, internetes portálok (pl. napilapok, hírportálok) internetes honlapok és blogok; közösségi hálózatok; internetes játékok
információs és kommunikációs technológiák Tisztaszoftver konstrukció (a köznevelési rendszerben ingyen használható kereskedelmi célú programok, pl. Office 365) kereskedelmi célú szoftverek (pl. vírusírtók, CAD/CAM tervező alkalmazások, grafikai, kép-, zene- és videószerkesztő programok stb.) szabad vagy nyílt forráskódú szoftverek (pl. GNU GPL, Public Domain)
információs szolgáltatások e-közigazgatás; elektronikus könyvtárak banki szolgáltatások; internetes könyváruházak; szállodai szobafoglaló rendszerek tartalomszolgáltatás; internetes keresőrendszerek; web 2.0 szolgáltatások (Wikipédia, YouTube stb.); CMS rendszerek

Az információ és az IKT jelentősége a gazdaságban és a társadalomban (kb. az 1940-es évektől kezdve) folyamatosan és egyre gyorsuló ütemben, exponenciálisan növekszik. A társadalomtudósok feltételezése szerint egy bizonyos ponton kialakul majd egy új társadalmi-gazdasági formáció, az ún. információs társadalom (újabban tudásalapú társadalomról, kognitív társadalomról stb. is beszélnek). Az informatikusok (és ezzel párhuzamosan a tudományos-fantasztikus írók, jövőkutatók, politikusok, gazdasági vezetők stb.) körében általános az a vélekedés, hogy ezzel párhuzamosan egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a mesterséges intelligencia (MI vagy artificial intelligence, AI).

Az információs társadalom főbb összetevői:


Az információs társadalom kialakulásához egyebek közt az alábbi makrokörnyezeti hatások járulnak hozzá:

Az IKT fejlődése következtében az információ mint globális erőforrás átnyúlik a földrajzi (nemzeti vagy ország-) határokon. Ez az ún. globalizáció jelensége, amely a gazdaság és a társadalom szinte minden területén érezteti a hatását. (Itt azonban feltétlenül meg kell említenünk a nyelvi korlátokat, a gazdasági és kulturális különbségekből fakadó problémákat stb. A nyelvi korlátok leküzdését célozza az ún. "többnyelvű információs társadalom" koncepciója, vö. Raffai 1999: 92.)

"Az új, forradalmi változások, az újfajta eszközök és lehetőségek új igényeket ébresztenek az emberekben, hiszen természetes emberi tulajdonság a megszokottól eltérő, az eddig ismeretlen dolgok izgalmas világának kipróbálása, megismerése, használata. A digitális forradalom nyújtotta eszközök kiszélesítik lehetőségeinket, a jelenleginél is nyitottabbá teszik világunkat, megváltoztatják szokásainkat, életünket. [...]
A popularizáció korszakában a korábbiaknál egyszerűbben kezelhető, felhasználóbarát rendszerek segítségével valójában mindenki könnyen elsajátíthatja a számítógép nyújtotta lehetőségek kihasználását, és így egy idő után az ember természetes igényévé válik, hogy munkáját egy arra célszerű eszközzel megkönnyítse. A társadalmi-gazdasági élet, a polgárok szemlélete nagymértékben átalakul." (Raffai 1999: 69)

további információk:
Digitális forradalom (2019-02-21)
Digitális kultúra (2019-02-10)
Információs társadalom (2018-02-03)
Közösségi média (2018-02-26)
Facebook (2018-02-26)
Instagram (2018-02-26)
Köznevelés (2019-02-10)
Elektronikus Információszolgáltatás (2019-02-10)
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (2019-02-10)
Office 365 tanulóknak, hallgatóknak, tanároknak (2019-02-10)
Nyílt forráskódú szoftver (2019-02-10)
E-kereskedelem (2018-02-21)
Hosszú farok (2018-02-21)
eBay (2018-02-21)
Vatera.hu (2018-02-21)


Információs műveltség

Az információs vagy tudásalapú társadalomban rendkívül felértékelődik az emberi erőforrás. A modern információs és kommunikációs technológia kreatív használatához, hatékony működtetéséhez és folyamatos fejlesztéséhez kiválóan felkészült, nagy szakértelemmel és munkabírással rendelkező munkaerőre van szükség. Emiatt az információs szektorban, ill. általánosan az IKT-t valamilyen formában felhasználó munkakörökben egyre nagyobbak az elvárások a munkavállalókkal szemben.

Az emberi erőforrás hatékonyságát meghatározó főbb tényezők:

Az Európai Tanács kompetenciadefiníciója ismeretek, készségek és attitűdök elemeket különböztet meg. Ezek alkotják a kompetenciának azokat a pilléreit, amelyeket az egyén tanulási tapasztalatok útján és aktív tanulás során alakít ki a biológiailag meghatározott adottságokra, személyiségvonásokra, -tulajdonságokra és képességekre építve.
(Bartram, D., Roe, R. A. (2005). Definition and Assessment of Competences in the Context of the European Diploma in Psychology. European Psychologist vol. 10 (2005) no. 2, 93; idézi NAT 2018: 296)

a kompetenciák mint egy épület homlokzata

A diplomás pályakezdőktől a munkáltatók például az alábbi készségeket várják el:

A tapasztalatok szerint számos esetben komoly hiányosságok tapasztalhatóak a szakmai gyakorlat és az idegen nyelvtudás területén.

további információk:
Makrokörnyezet (2018-02-12)
A PEST (PGTT) analízis (2018-02-12)
Munkaerőpiac által elvárt kompetenciák – képességek – nyerő végzettségek (2018-02-12)


Az információs társadalom egyik legfontosabb feladata a közérdekű információkhoz való szabad és egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása minden állampolgár számára. A hatékony információszerzéshez ("informálódáshoz") szükséges, hogy a felhasználók rendelkezzenek az ehhez szükséges információs kompetenciákkal. Ezek közül a legfontosabbak:

Az információkhoz való hozzájutás rendkívül fontos, azonban önmagában még nem teszi lehetővé, hogy képesek legyünk az információt értelmezni és ennek megfelelően felhasználni, hasznosítani. Az adatok mennyisége, változatossága (bizonytalansága, vitathatósága, ellentmondásossága stb.), és sok esetben gyors avulása megnöveli a kognitív kompetenciák (ezen belül különösen az információk értelmezéséhez, értékeléséhez és rendszerezéséhez szükséges háttértudás, valamint az információk értékeléséhez elengedhetetlen kritikai készség) jelentőségét. Ezek megszerzése azonban hosszú, akár egy egész életen át tartó tanulási folyamat eredménye, és nem választható külön egyéb kompetenciáktól (pl. a megfelelő olvasási, írási, beszéd- és kommunikációs készségektől, a nyelvtudástól stb.). Ezért az információs kompetenciák részét képezik az információk kezelésével kapcsolatos ismeretek és készségek együttesének, az ún. információs műveltségnek.

"Az információs műveltség azon képességek halmaza, amelyek segítségével az egyén felismeri az információs szükségletet, és képes a szükséges információt megtalálni, értékelni, valamint hatékonyan alkalmazni."
( Csík: 2006, 6. fejezet)

"[...] információsan műveltnek azt tekinthetjük, aki felismeri, mikor van szüksége információra; aki megtanulta, hogyan kell tanulni; továbbá ismeri, hogy miként szerveződik az információ, hogyan található meg, és hogyan használható fel a tanulásban."
( Koltay 2011)

Az információs műveltséget alkotó, ill. ezekhez kapcsolódó főbb kompetenciák:

Megjegyzés: az alapkompetenciáktól különböző kompetenciákat szokás kulcskompetenciáknak is nevezni.

"A tudástípusok szétválasztásával legfőképpen olyan munkákban találkoznunk, amelyek célja az emberi kommunikáció során releváns, úgynevezett közös vagy hallgatólagos tudás tényezőinek számbavétele.
A szakirodalomból négyféle tudás: az úgynevezett szótári vagy lexikális tudás, az enciklopédikus tudás, a generikus tudás és az egyéni tudás típusa ismert [...]"
(Andor 1998: 84-85)

"[...] eléggé hihetőnek látszik az az általánosítás, hogy a legtöbb szakmában a nagymesteri szint eléréséhez több tízezernyi séma ismeretére van szükség."
(Mérő 1994: 113)

"A teljesítmény receptje: tehetség és szorgalom. Igen ám, de ezzel a megközelítéssel az a baj, hogy a tehetséges emberek karrierjének mélyebb pszichológiai elemzése során mintha az derülne ki, hogy a tehetség kisebb szerepet játszik a sikerben, mint a szorgalom és az erőfeszítés." (45-46)
"... amennyiben egy zenész elég tehetséges ahhoz, hogy bejusson egy nagyon magas színvonalú zeneiskolába, akkor onnantól kezdve csak az különbözteti meg a ragyogó előadóművészt a többiektől, hogy sokkal keményebben dolgozik. Ez van. Mi több, a mezőnyt vezető emberek nem egyszerűen csak keményebben dolgoznak, vagy sokkal keményebben dolgoznak. Nem. Ők nagyon-nagyon sokkal keményebben dolgoznak." (47)
"Az ilyen jellegű kutatások révén kibontakozó kép azt mutatja, hogy 10 000 óra gyakorlás szükséges ahhoz, hogy valaki mesteri szintre jusson és világklasszis legyen – lényegében bármiben! – [...] Kutatás kutatás hátán, zeneszerzők, kosarasok, regényírók, jégkorcsolyázók, zongoristák, sakkozók, profi bűnözők körében, vagy amit akartok, bármi más körben is, és mindegyik ezt a számot hozza ki végeredményként. 10 000 óra hozzávetőlegesen napi 3 vagy heti 20 óra gyakorlást jelent több mint 10 éven át. Természetesen ez nem magyarázza, hogy egyesek miért képesek többet kihozni a gyakorlással töltött időből, mint mások. Csak annyit jelent, hogy soha senki nem talált még példát arra, hogy egy valóságosan létező világklasszis kevesebbet gyakorolt volna. Úgy tűnik, ennyi időbe telik az agynak, hogy asszimilálja mindazt, ami a mesteri teljesítményhez szükséges." (47-48)
(Gladwell 2009: 45-48)

Egyes szerzők szerint (vö. pl. "21. századi kompetenciák") az információs műveltség ún. kulcskompetenciái kiterjednek a csoportokban, szervezetekben (az adott kultúrában, társadalomban stb.) elvárt kompetenciákra és attitűdökre is; például a hatékony kommunikációra, a konfliktusmentes együttműködésre, a hatékony csoportmunkát ("teammunkát") elősegítő magatartásformákra, a kreativitásra, innovációra és kezdeményezőkészségre (benne az ún. "vállalkozói kompetenciákra"), az egészséges életvitelre, az önmenedzselésre (siker- és karriermenedzsmentre), valamint erkölcsös viselkedésre, az állampolgári felelősségre, a társadalmi értékek megőrzésére és egymás kölcsönös tiszteletére, a multikulturális toleranciára stb. Azonban az információs műveltség ilyen mértékű általánosítása könnyen a fogalom önálló tartalmának a kiüresedéséhez vezethet.

Mindamellett állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy mindazt a kulturális tartalmat, azokat a felhalmozott ismereteket és értékeket, amit az emberi elme, az emberi tudomány és kultúra évezredeken keresztül elért és megalkotott, csak akkor leszünk képesek megtartani, ill. folyamatos fejlődését fenntartani, ha a jövendő generációk képesek lesznek a felhalmozott tudásanyag elsajátítására és továbbvitelére. Mivel a szó szoros értelmében felmérhetetlenül nagy ismeretanyagról van szó, ez hatalmas kihívást jelent, és egyszersmind óriási felelősséget ró az oktatási rendszerre. Az egyik kulcsot a kultúra megőrzésére és továbbvitelére az információs műveltség jelenti.

"A jövő társadalomtudósainak [...] úttörő feladatot kell vállalniuk abban, hogy az egymástól mára oly távolra szakadt műveltségeszményeket újra megpróbálják egyesíteni vagy legalábbis egymáshoz közelíteni."
(Kőfalvi 2006: 12)

Mindez – némileg leegyszerűsítve – azt jelenti, hogy a tanulók részéről gyakran elhangzó
"Miért van nekem erre szükségem?" ("Miért kell ezt nekem megtanulnom?", "Kell ez nekem?" stb.) kérdés(ek) által sugallt "minimalista" attitűd helyett a
"Miért nem ismerhetem (tudhatom, tanulhatom stb.) meg még ezt is?" ("Ez is érdekel!", "Ezt is tudni szeretném!" stb.) attitűdnek kell általánossá válnia a köznevelési rendszerben, és ezáltal a jövendő generációk fejében és lelkében.

Az IKT rendkívül gyors ütemben történő fejlődése élethosszig való tanulást (Lifelong Learning, LLL) igényel. Ez a bevált ("hagyományos") tanulási-tanítási formák mellett új ("modern") oktatási-pedagógiai formák és módszerek bevezetését teszi szükségessé (pl. távoktatás, rugalmas és nyitott oktatás, E-learning stb.).

"Az információs műveltség képezi az alapját az egész életen át tartó tanulásnak. Egyaránt fontos valamennyi tudományterületen, minden tanulási környezetben, az oktatás minden szintjén. Képessé teszi a tanulót, hogy magas fokon kezelje a tartalmat, kutasson, önállóbbá váljon, és nagyobb kontrollt tudjon gyakorolni saját tanulása felett."
( Csík: 2006, 6. fejezet)

további információk:
Kőfalvi Tamás: Informatikai alapismeretek a tanári mesterségre készülők számára
Csík Tibor: Információs műveltség és oktatásügy. 6. fejezet (2018-02-13)
Koltay Tibor: Információs műveltség. Adalékok egy sokarcú fogalom fejlődéstörténetéhez (2018-02-13)
Élethosszig tartó tanulás (2018-02-13)


Digitális oktatás és digitális stratégia az információs társadalomban

2016-ban kormányzati szinten elfogadták Magyarország Digitális Oktatási Stratégiáját (DOS), amely középpontba állítja az IKT oktatását és oktatási célú felhasználását, a digitális pedagógia bevezetését a magyar köznevelési rendszer minden szintjén és területén.


Boda István, 2019.