Az információs társadalom; digitális kultúra

1. Az információs és kommunikációs technológia fejlődése^⇒

• az emberré válás forradalma: természetes nyelv és beszéd (kb. 50,000 évvel ezelőtt)
• az írás forradalma: írásbeliség (kb. 4,000 évvel ezelőtt)
• a könyvnyomtatás forradalma: nyomtatott írás (1453 körül, Johannes Gutenberg)
• a távközlés forradalma: telegráf, rádió, televízió stb. (XIX-XX. század)
• az információ-technológia forradalma: számítógépek és kommunikációs hálózatok (XX. század második felétől)

Az információ-technológia forradalma alatt olyan megatrendet^⇒ értünk, amely szerint az információ-technológia egyre jelentősebb szerepet játszik a gazdaság és a társadalom életében, és hatása egyre gyorsuló ütemben növekszik.

• A megatrend hosszú távon megfigyelhető, fokozatosan erősödő (egyre jelentősebbé váló, egyre nagyobb társadalmi-gazdasági hatást keltő stb.) társadalmi-gazdasági vagy makrokörnyezeti folyamat.
  • a trend, ill. a tendencia középtávon lezajló folyamat (pl. a hordozható mágneslemezes adathordozók, floppyk használata)
  • a divatirányzat rövid távon (gyorsan) lezajló folyamat (pl. egyes technológiák, amelyek megjelennek, gyorsan "felfutnak", és egy idő után eltűnnek; ilyenek például a Microsoft által kihozott, sikertelen Windows változatok)

Alapfogalmak: adat, információ, tudás

A társadalmi-gazdasági rendszereket^⇒ működtető erőforrások két fő csoportba sorolhatók:

• additív (elfogyó) erőforrások (pl. anyag, energia, idő, stb.)
• kapacitív (nem elfogyó) erőforrások (pl. adat, emberi erőforrás, eszközök, technológia, infrastruktúra stb.)
  • adat: tárolt ismeret^⇒
  • információ: felhasznált ismeret^⇒
  • tudás: rendszerezett ismeret, amely felhasználható problémák megoldására^⇒
    • objektív tudás
    • szubjektív tudás

A tudás révén vagyunk képesek a visszakeresett adatok megértésére, az adott környezetben való értelmezésére és felhasználására.
Tehát az adatokat csak megfelelő tudás birtokában tudjuk információkká alakítani.

A "digitális bennszülöttek" mítosza számos félreértést, ill. tévhitet eredményez. Néhány kiragadott példa:
– Az oktatásban hagyományos értelemben vett tanárokra nincs szükség, "adjunk a gyereknek egy laptopot vagy tabletet internetkapcsolattal, és bármit megtanul magától" (Nemes 2019: 305-306).
– Az elektronikus tanulás (e-learning) esetében át kell állni "a lineáris tanulásról a hipermédiásra", ill. "az anyag befogadásáról a navigálásra és a tanulás tanulására" (Tapscott 2001; idézi Nagy 2013: 275-276). (Itt a "tanulás tanulása" valószínűleg arra utal, hogy megfelelő gyakorlattal, ill. tanulási módszertannal az internetes "böngészés" helyettesítheti valaminek a megtanulását.)
– A digitális vagy információs társadalomban, a "digitális-információs korban tudás és készségek hiányában is hozzá lehet jutni tudáshoz és információhoz" (Gyarmathy 2015: 26).

Az nyilvánvaló, hogy az interneten hozzá lehet jutni szinte bármihez, de az összegyűjtött temérdek adatot megfelelő szubjektív tudás ("lexikális" tudás) nélkül nem tudjuk sem megérteni (azaz összhangba hozni a már meglevő tudásunkkal), sem értelmesen felhasználni (azaz információvá alakítani). Legalábbis a legegyszerűbb eseteket leszámítva: például
– bármit ki tudunk másolni az internetről,
– kiragadott mondatokat mechanikusan ismételgetni tudunk,
– érvelhetünk azzal, hogy "az interneten ott van, tehát biztosan igaz",
– meggyőzhetjük magunkat, hogy "ha a többség ezt mondja, akkor az biztosan igaz",
– stb. stb. stb. :-)
Az utóbbihoz jegyezzük meg, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy az interneten talált adatok igazságtartalmát megfelelő szubjektív tudás nélkül lehetetlen eldönteni. A manapság rendkívül divatos "kritikai szemlélet" megfelelő lexikális tudás nélkül oda vezet, hogy a diákok mindent megkérdőjeleznek, ami valamilyen okból nem tetszik nekik (vagy amelyet a közösségi médiát uraló hivatásos manipulátorok, vagy fizetett bérbloggerek negatív színben állítanak be). Egy elrettentő példa:

A tizenhárom éves Athena azt mondta, hogy a texasi Houstonban található általános iskolájában "azt akarják, hogy mindent egy könyvből tanuljunk meg, ahogy ötven évvel ezelőtt tanították az emberek, de mi már nem így tanulunk. A könyvek már nem segítenek abban, hogy bármit is megtanuljunk, mert lehet, nem is igaz, ami bennük van". Ezután felhozott számos példát arra, amikor a tankönyvek és az internetes oldalak nem értettek egyet a texasi történelem részleteiről [...]
"Szerinted melyiknek van többször igaza, a könyvnek vagy az internetnek?", kérdeztem. "Az internetnek", felelte. "Szerinted miért van ez így?", kérdeztem. "Mert a könyvek ötvenévesek, és már bebizonyosodott, hogy máshogy voltak a dolgok", mondta. (Twenge 2018: 226-227)

Figyeljük meg a demagógia működését:
(demagógia ≈ "népámítás", Tóthfalusi 2005; nincs új a nap alatt...)
(1) a könyv azért rossz, mert régi vagy "régimódi"; az internet azért jó, mert "modern" (függetlenül attól, hogy ki írta, miért írta, mit írt, mivel indokolta stb. a leírt tartalmakat);
(2) "bebizonyosodott, hogy máshogy voltak a dolgok", mert amit sokan mondanak (és ráadásul az interneten), az csak igaz lehet. A manipuláció akkor a leghatásosabb, ha "minden csatornán" ugyanaz a manipulatív tartalom ömlik – az ellenvéleményeket pedig vagy elfojtják vagy teljesen hiteltelenítik (és még szerencsések vagyunk, ha itt megállnak).

A manipuláció lényege, hogy a demagóg szónok
(1) először "fekete-fehérre" egyszerűsíti le a kérdést és erős érzelmi töltésű, pozitív és negatív "címkéket" ragaszt a szembeállított dolgokra;
(2) a "többségi elvre", "megkérdőjelezhetetlen igazságokra" stb. hivatkozva egyszer és mindenkorra kizárja az ellenvéleményeket.

Mit tehetünk?

• A legfontosabb, hogy próbáljunk szert tenni minél alaposabb tudásra. Ebben a hozzánk legközelebb állók (például szüleink, tanáraink) sokat segíthetnek. És olvassunk minél többet a "klasszikusoktól" – kezdve a meséktől a "kötelező" irodalmon át a szépirodalomig. ("Csak tiszta forrásból," Bartók Béla)
• Legyünk önállóak, és használjuk a legfontosabb adottságunkat: gondolkozzunk. Próbáljunk saját véleményt kialakítani. Beszélgessünk a barátainkkal, ismerőseinkkel, ne féljünk a vitától, és kérdezzünk minél többet.
• Ha egy számunkra ismeretlen területre tévedünk, próbáljuk meg megkeresni a meglevő tudásunkhoz, tapasztalatainkhoz vezető utakat – és ha bármilyen ellentmondást veszünk észre, legyünk nagyon óvatosak. Az igazágnak ugyanis van egy rendkívül fontos tulajdonsága: mindig tiszta, világos és érthető. Ami tehát nem ilyen (zavaró ellentmondásokat, negatív érzelmeket, sugárzó gyűlöletet, homályos és körmönfont érveléseket stb. tartalmaz), azt bizony érdemes elvetni. Sokszor a forrással egyetemben...
• Ne felejsük el a logika egyik alapszabályát: egy állítás bizonyításához minden esetet igazolnunk kell, de a cáfolatához elég egy ellenpélda.

"... bár az igazságra nincs kritériumunk, a hamisságra számos kritériumunk van. [...] Tudjuk például, hogy egy elmélet szükségképpen hamis, ha önellentmondást tartalmaz. Valójában az önellentmondás a hamisság fő kritériuma, mivel a kritikában mindig azt vizsgáljuk meg, hogy a kritizált dolog nem mond-e ellent valami másnak. [...] Valójában tehát az ellentmondás az, ami a legfőbb dolog a hazugságok felfedezéséhez, és ekkor legalább azt megtudjuk, hogy hamis az elmélet." (Popper 1998: 110)

Alapfogalmak: informatika^⇒

Az informatika interdiszciplináris (ill. multi­diszciplináris), azaz több tudományágat átfogó tudomány, amely az információ társadalmi és gazdasági hasznosításával foglalkozó elméleti és alkalmazott tudományokat, valamint technológiákat foglalja magában.

Többé-kevésbé hasonló értelemben használjuk a következő fogalmakat is:

• számítástechnika
• információ-technológia (IT)
• információs és kommunikációs technológia (IKT vagy ICT)

Az emberiség objektív tudásának fejlődése^⇒

Az objektív tudás^⇒ problémákból, a problémákra adott megoldási kísérletekből, és a problémákra adott sikeres válaszok rendszerezésével kialakított elméletekből áll.

Az objektív tudás legfontosabb összetevői:

• megoldandó problémák
• a problémákra adott megoldási kísérletek
  • sikeres megoldások
  • sikertelen megoldási kísérletek
• a problémák és a problémákra adott sikeres megoldások rendszerezésével kialakított elméletek

Az objektív tudás fejlődését írja le Karl Popper tetradikus sémája: P→KE→HK→(P₁,P₂,...,P_k)

A tetradikus séma (three-stage model) elemei:

• kiinduló probléma:
  P_n
• kísérleti elmélet (KE vagy TS, tentative / attempted solution), ezen belül
  • lehetséges megoldás₁
  • ...
  • lehetséges megoldás_k = kiválasztott megoldás
  • ...
  • lehetséges megoldás_m
• hibakiküszöbölés, "tesztelés" (HK vagy EE, error elimination)
• a probléma sikeres megoldása következtében megjelenő új problémák:
  P_n+1 = (P₁, P₂, ..., P_k)
  • a felmerülő új ("emergens") (P₁, P₂, ..., P_k) problémák megoldása további tetradikus sémák megjelenéséhez vezet, amelyek egymásra épülnek
    • ha a felmerülő új problémák valamelyikét nem tudjuk megoldani, vissza kell térnünk az eredeti problémához (iteráció), és új megoldást kell rá keresnünk

A kísérleti elméletet, amely meghatározza a probléma lehetséges megoldásának kereteit, szokás paradigmának, ill. újabban narratívának is nevezni.
megjegyzés: paradigma ≈ "nézetek összessége" (Tótfalusi 2005); narratíva ≈ "elbeszélés" (Tótfalusi 2005)

Emeljük ki, hogy a kiinduló probléma sikeres megoldása rendszerint jóval több (megoldandó) problémához vezet.^⇒

Az egész élet problémák megoldásából áll. (All life is problem solving.) (Karl Popper)

1. a kommunikáció elve: a hibakiküszöbölés az emberek közti kommunikáció során valósul meg;
2. a kritikai gondolkodás elve: a hibakiküszöbölés (vagy "tesztelés") csak a probléma
   – kimondásával és világos megfogalmazásával,
   – kritikus elemzésével és
   – konstruktív megvitatásával lehetséges;

   ---

   a konstruktív megvitatás objektív, elfogulatlan, érzelemmentes, racionális, a más érveire nyitott stb. megközelítést jelent
   DE: egy probléma megvitatásához "azonos státuszú" (ti. egymást vitapartnernek tekintő) résztvevők kellenek; a vitának álcázott játszmáknak (vö. Thomas Gordon) nincs semmi értelme, mert a résztvevők "elbeszélnek egymás mellett"
3. az evolúciós elv: a megfelelően elvégzett tesztelés eredményeként "az elméleteink halnak meg helyettünk" (Popper);
4. a képzettség elve: a hibakiküszöbölést csak megfelelő szubjektív tudással rendelkező szakemberek végezhetik el ("áltudós az áltudóssal ne vitatkozzon", Szabó Szabolcs);
5. az élethosszig történő tanulás elve: mivel az objektív tudás mennyisége exponenciálisan nő, a növekedés fenntartásához a szubjektív tudásnak is folyamatosan növekednie kell;
   DE: az adatok visszakeresése nem helyettesíti a szubjektív tudást
6. a teljesség elve: az objektív tudást alkotó "tetradikus sémák" rendszert alkotnak, szorosan kapcsolódnak egymáshoz.

Az IKT mint az emberi agy kiterjesztése^⇒

Az emberi objektív tudás alkalmazásával lehetővé vált olyan eszközök kifejlesztése, amelyek óriási mértékben megnövelték az emberiség lehetőségeit, tevékenységének eredményességét és hatékonyságát.

Az emberiség által kifejlesztett eszközök, "szerszámok" olyanok, mint az exoszomatikus ("testen kívüli") szervek:
"Jobb szemek helyett látcsövet és szemüveget növesztünk. Jobb fülek helyett mikrofont, hangosbeszélőt és hallókészüléket. És a gyorsabb lábak helyett autót." (Karl Popper)

Az IKT segítségével mintegy 50 év alatt (ráépülve kb. 50,000 év kulturális fejlődésére) az emberiség olyan eszközrendszert fejlesztett ki, amely

• mind az emberi kultúra által felhalmozott tudáshoz való hozzáférés hatékonyságát,
• mind az emberek közötti kommunikáció hatékonyságát és intenzitását

óriási, korábban elképzelhetetlen mértékben megnövelte.

Mindezt metaforikusan kifejezve:
– "növesztettünk" magunknak egy óriási, kollektív, virtuális agyat (ti. háttérmemóriát), amelyben a tárolt digitális tartalmak bárki számára hozzáférhetőek, és
– létrehoztunk egy virtuális világot, ahol mindenki (tértől és időtől függetlenül) közvetlen kapcsolatba léphet egymással és kommunikációt folytathat.
Az IKT ezáltal egyre jobban "behálózza" a világot, és benne mindennapi életünket.

DE EZ EGYÚTTAL RENDKÍVÜL KOMOLY VESZÉLYFORRÁS IS
Az emberiség felhalmozott tudásához való szabad hozzáférés és a másokkal való szinte korlátlan kommunikáció lehetősége olyanok számára is lehetővé vált, akik ezt rossz célok érdekében, rosszhiszeműen használják fel. Szimbólumokkal megfogalmazva (Andersen, R. L. Stevenson, C. G. Jung stb. után szabadon): a világhálón nemcsak a "Tudós" vagy Dr. Jekyll, hanem az "Árnyék" vagy Mr. Hyde is könnyen a felszínre kerülhet.
→ az IKT "sötét oldalával" később részletesen is foglalkozunk^⇒

"A világháló olyan erdő, amely fenyegetéseket és veszélyeket rejthet, melyek nem kevésbé veszélyesek, mint a valós életben tapasztalhatók. Amikor gyermek felhasználókról van szó, sokkal több odafigyelésre és kompetenciára van szükség a szülők részéről. Nem ámíthatják magukat azzal, hogy ha gyermekük a szobájában marad, akkor biztonságban van, szemben azzal, ha elmegy otthonról. A »szörnyeteg« megbújhat akár ott is, a tudtukon kívül. Akármit megtehet, amihez csak kedve van, és [ennek] hatásai csak akkor válnak láthatóvá, amikor már túl késő. A naivitás ezekben az esetkben nagyobb károkat okozhat, mint a rosszindulat, különösen azok esetében, akik akarva-akaratlanul nevelői szerepet töltenek be." (Cucci 2016: 39) (vö. Ray Bradbury: Gyerekszoba)
PIROSKA ÉS A FARKAS, VALAMINT JANCSI ÉS JULISKA MESÉJE MA AKTUÁLISABB, MINT VALAHA.
A szörnyeteg (ordas farkas, hétfejű sárkány, gonosz boszorkány, vasorrú bába, gonosz óriás, gonosz szellem stb.) megjelenése más mesékben, ill. történetekben: A három kismalac;^⇒ A kismalac és a farkasok;^⇒ A farkas és a hét kecskegida^⇒ stb.
A szörnyeteg a modern kultúrának is egyik központi témája. Egyik legnyersebb és legbrutálisabb megjelenítése az "idegen" Ridley Scott: Alien c. filmjében, és ennek folytatásában, James Cameron: Aliens c. filmjében (valamint a történetek regény formájában). Két szimbolikus mondattal (ha úgy tetszik, "mém"-mel) kifejezve a történetek érzelmi hátterét:
→ In space no one can hear you scream. (Alan Dean Foster: Alien)
→ This time it's war. (Alan Dean Foster: Aliens)

Newt pulled Casey close up to her neck, looking thoughtful. 'My mommy always said there were no such things as monsters. No real ones. But there are.'
Ripley continued to brush isolated strands of blonde hair back from the pale forehead. 'Yes, there are, aren't there?' (Alan Dean Foster: Aliens, Chapter 10.)
Szörnyetegek márpedig vannak, nem igaz?

A mesék a gyermekek számára nélkülözhetetlenek, mert segítenek abban, hogy megismerjék és feldolgozzák az életben megjelenő nehézségeket.

A kultúránkban uralkodó felfogás – kivált a gyermekek előtt – legszívesebben tudomást sem vesz az emberi természet árnyoldaláról, és optimista haladáselméletet hirdet. [...]

[A pszichoanalízis eredeti célja], hogy az ember el tudja fogadni az élet problematikus természetét, hogy a nehézségek ne győzhessék le, és ne futamíthassák meg. Freud útmutatása szerint az ember csak úgy csikarhat ki valami értelmet az életéből, ha bátran szembeszáll a leküzdhetetlennek látszó akadályokkal.

Változatos formában pontosan ezt a mondanivalót közvetítik a mesék a gyermekeknek: az életben a súlyos nehézségeket nem lehet elkerülni, hanem küzdeni kell ellenük, és ez a harc elválaszthatatlanul hozzátartozik az emberi léthez – de ha az ember nem hátrál meg, hanem kitartóan szembeszáll a váratlan és gyakran igazságtalan megpróbáltatásokkal, túljuthat minden akadályon, és végül győztesen kerülhet ki a harcból.

A kisgyermekek számára írt mai történetek ezeket az egzisztenciális problémákat általában megkerülik, pedig ezek alapvetően fontosak mindannyiunk számára. A gyermekkel meg éppen szimbolikus formában lehet a legjobban közölni, hogyan birkózzon meg ezekkel a nehézségekkel, hogyan juthat el biztonságosan a felnőttkorba. A "biztonságos" történetek nem tesznek említést sem öregedésről, sem halálról, [sem] az emberi lét határairól, sem az örök élet utáni vágyról. A mese viszont, épp ellenkezőleg, nyíltan szembesíti a gyermeket az alapvető emberi létfeltételekkel. (Bettelheim 1988: 15)

A fentiek igazságát mutatják a klasszikus mesék "újabb változatai", amelyek vagy kihagyják, vagy egyszerűen meghamisítják ("átírják") a klasszikus mesék lényegét adó konfliktusokat. A gyerekeket azonban nem "megóvni" kell a jövőbeli konfliktusoktól, hanem meg kell tanítani őket, hogyan kezeljék őket. Azzal, hogy azt hazudjuk nekik, hogy konfliktusok nincsenek, és a szörnyek valójában kedves, jó szándékú lények, csak a saját lelkiismeretünket nyugtatjuk meg. A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve...

2. Információs szektor^⇒

Az információs szektor ("tudásipar", "információ gazdaság" stb.) a gazdaságnak azokat a területeit foglalja magában, amelyekben az információ mint erőforrás központi szerepet játszik.

• oktatás
• kutatás és fejlesztés
• információs és kommunikációs technológiák előállítása és működtetése
• információs szolgáltatások (pl. közhasznú és üzleti célú információszolgáltatás; tartalomszolgáltatás)
• digitális tömegmédia, tömegkommunikációs eszközök
  • szórakoztatóipar
  • közösségi hálózatok

Az információs és kommunikációs technológia (T) széles körű elterjedése (az ún. informatizáció) miatt az információ elsősorban digitális tartalmak (E) formájában jelenik meg a gazdaságban (E).

A digitális tartalmak (E) mint alapvető erőforrások széles körű hozzáférhetősége a társadalom (S) szinte minden területén érezteti a hatását.

Az, hogy az információs és kommunikációs technológia (T) az egyes emberek mindennapi életében és egymás közötti kapcsolataiban is egyre nagyobb szerepet játszik (az ún. popularizáció), fokozatosan elvezetett egy jellegzetes kultúra, az ún. digitális kultúra (S) kialakulásához.

Az informatizáció és a popularizáció jelensége kifejezi, hogy az IKT megjelenik és egyre meghatározóbb szerepet játszik
– a gazdaság és a társadalom, valamint
– az egyes emberek mindennapi életének
szinte minden területén.

Információs (vagy tudásalapú) társadalom^⇒

Az IKT jelentősége a gazdaságban és a társadalomban (kb. az 1940-es évektől kezdve) folyamatosan és egyre gyorsuló ütemben, exponenciálisan növekszik.

Az információs szektor esetében

• a részesedés a nemzeti össztermékből egyre nagyobb;
• a foglalkoztatottak száma fokozatosan meghaladja a gazdaság többi ágazatában foglalkoztatottak számát.

A társadalomtudósok feltételezése szerint egy bizonyos ponton kialakul egy új társadalmi-gazdasági formáció, az ún. információs társadalom (más elnevezésekkel tudásalapú társadalom, kognitív társadalom, digitális társadalom stb.). Ez kifejezi, hogy a széles körben hozzáférhető digitális tartalmak jelentős hatással vannak a politikai (P), a gazdasági (E), a társadalmi (S) és a technológiai (T) környezetre.

Az információs társadalom főbb összetevői:

• információ-technológia (IT, IKT): informatizáció: "számítógépek mindenütt" és "behálózva"
• digitális tartalmak, digitalizáció: "ami nincs az interneten, az nem is létezik"
• digitális kultúra: a popularizáció következtében "mindenki vagy tudatos IKT felhasználó, vagy előbb-utóbb az lesz"

Az információs társadalom makrokörnyezeti (politikai, gazdasági, társadalmi, technológiai, környezeti stb.) összetevői:

• P: politikai hatások^⇒
• E: gazdasági hatások^⇒
• S: szociális hatások^⇒
• T: technológiai hatások^⇒
• K: környezeti hatások^⇒

3. Tudatos médiahasználatra törekvés

Az információs társadalomban fokozatosan kialakuló digitális kultúra két rendkívül fontos következménye:

• különböző társadalmi generációk^⇒ megjelenése, ill. megkülönböztetése (elsősorban az IKT-hez való jellegzetes viszonyulás alapján)
• az IKT "sötét oldalának"^⇒ megjelenése és egyre fokozódó veszélyei

Az IKT "sötét oldalának" veszélyessége szükségessé teszi, hogy a fiatal generációkat felkészítsük ezekre, és a jövendő nemzedékeket egyúttal tudatos médiahasználatra neveljük.
("Praemonitus, praemunitus": Akit figyelmeztettek, fel is készítettek, vö. Rafael Sabatini: Blood kapitány viszontagságai, Kolozsvár: Dacia K. 1970, 280.)

A gyerekekre leselkedő veszélyek szimbolikus leírása a klasszikus mesék egyik legfontosabb feladata. Részletek Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek c. könyvéből (Budapest: Gondolat K. 1988.):

Jancsit és Juliskát akaratuk ellenére taszították ki a külvilágba; Piroska szívesen indul el otthonról. Nem fél a külvilágtól, ellenkezőleg: felismeri annak szépségét; de éppen ebben rejlik a veszély. Ha a külvilág az otthon és a kötelességek rovására túlságosan is vonzóvá válik, arra indíthatja az egyént, hogy viselkedését ismét az örömelvnek rendelje alá, holott – úgy tűnik – Piroska szülei tanácsainak hatására már feladta az örömelvet a valóságelv kedvéért – pedig ez a visszatérés veszélyes helyzeteket, találkozásokat teremthet. (237)
Azt a nehéz helyzetet, amikor az egyén az örömelv és a valóságelv követése között habozik, pompásan ábrázolja a mesének az a jelenete, amikor a farkas azt mondja Piroskának: " Nézd csak, Piroska, mennyi szép virág virít körülöttünk! Én a helyedben bizony szednék egy szép csokrot a nagymamámnak! Piroska szétnézett: valóban, a fák alja tele volt szebbnél szebb erdei virágokkal, a lombok közt meg úgy csicseregtek a madarak, hogy öröm volt hallgatni." A konfliktus – valaki mást szeretne tenni, mint amit tennie kell – azonos azzal, amelyre Piroskát már a mese elején figyelmeztette az anyja, amikor a lelkére kötötte: "Aztán szépen, rendesen menj, ne szaladgálj le az útról [...] Ha pedig odaérsz, ne bámészkodj összevissza a szobában; az legyen az első dolgod, hogy illedelmesen jó reggelt kívánj!" Piroska anyja tehát tisztában van vele: Piroska hajlamos rá, hogy letérjen a járt útról, és hogy "összevissza bámészkodjék", azaz a felnőttek titkai után kutasson. (237-238)

---

Piroska tehát olyan gyermek, aki nagyon is szembekerült már a serdülőkor problémáival, de érzelmileg még nem érett meg rá, hogy úrrá legyen rajtuk [...] (238-239)
A Piroskát fenyegető veszély saját bimbózó szexualitása, melyhez érzelmileg még nem eléggé érett. Ha valaki lelkileg már elég érett rá, hogy szexuális tapasztalatokat szerezzen, az úrrá lesz a helyzeten, és e tapasztalatok segítik a fejlődésben. De az idő előtt ébredő szexualitás hatásában regresszív: felébreszti bennünk mindazt, ami primitív, és azzal fenyeget, hogy elnyel bennünket. (241)

---

Piroska alakja mindenki számára vonzó: erényes ugyan, de azért kísértésbe esik, története azzal a tanulsággal szolgál, hogy bármilyen szép dolognak tűnjék is, ha az ember mindenkiről jó szándékot feltételez, e jóhiszeműség azzal a veszéllyel jár, hogy tőrbe csalnak bennünket. Ha nem lenne bennünk valami, ami vonzódik a nagy, gonosz farkashoz, akkor nem lenne hatalma fölöttünk. Ezért igen fontos ugyan, hogy megértsük, milyen is a farkas voltaképpen, de még ennél is fontosabb, hogy kiderítsük, mi teszi vonzóvá a mi számunkra. Bármilyen rokonszenves tulajdonság is a naivitás, veszélyes dolog, ha valaki egész élete során naiv marad. (239-240)

A fentiekből látszik, hogy a klasszikus mesék a gyerekek nevelésének alapvető eszközei, mert nemcsak egy életre szóló útravalót adnak nekik, hanem felkészítik őket a rájuk leselkedő veszélyekre is.

---

Próbáljuk meg ezek után tömören összefoglalni a tudatos médiahasználat főbb összetevőit:

1. az elmerülés, a mértéktelenség elkerülése
2. biztonságos internethasználat
3. védelem a káros tartalmakkal szemben
4. óvatosságra nevelés a Netes kommunikáció során
5. segítségkérés

---

• elmerülés:
  Az internet tele van kincsekkel, de mértéktelen használata könnyen magával ragadja, "beszippantja" a felhasználót (mint Piroskát a virágos rét, amikor szinte "elmerül" az erdei környezet és a virágok szépségében). Ha ez szokássá válik, könnyen internet-, ill. mobilfüggőség alakul ki, amikor "a telefonok hatására az ADHD, az OCD és egyéb pszichiátriai betegségek tünetei jelentkeznek rajtunk" (Larry Rosent idézi Price 2018: 136).
  Néhány tipp ennek a hatásnak a mérséklésére:
  • tudatos médiahasználat (NAT 2020); ez nagyon szépen hangzik, de 6-10 éves gyerekek esetében nem könnyű megvalósítani; íme néhány lehetőség:
    • közösen megnézett példákon keresztül meg lehet próbálni rávezetni a gyerekeket néhány gyakran előforduló veszélyre úgy, hogy mintegy "kézen fogjuk" őket és célzott kérdéseket teszünk fel nekik (Miért rossz / veszélyes ez ...? Mit tegyünk, ha ...? stb.)
    • óra közben, amikor egy ponton konkrét kérdésekre konkrét válaszokat lehet adni, meg lehet a gyerekeket kérni, hogy nézzenek utána a Neten a helyes válasznak
      (pl. mi volt a hét törpe neve? ki tette fel és hogyan szólt az a találós kérdés, amit Oidipusznak meg kellett válaszolnia? ki mondta azt, hogy "engedjétek hozzám a gyerekeket"?; ki írta azt, hogy "Ember küzdj, és bízva bízzál"?; ki dobta le az első atombombát és mikor? mikor lőtték fel a Szputnyik műholdat? stb.)
  • a médiahasználat intenzitása jelentősen csökkenthető, ha pl. 30-45 percenként szünetet tartunk (felállunk, mozgunk stb.), ill. naponta csak bizonyos időszakokra korlátozzuk az internet használatát
  • a médiahasználat szüneteltetése; például tanóra, megbeszélés, beszélgetés, telefonálás, étkezés, vendégség stb. közben hagyjuk békén a telefont; alakítsunk ki egyfajta "telefonmentes övezetet" és telefonmentes időszakokat, pl. úgy, hogy az okostelefont elrakjuk egy nehezen hozzáférhető helyre (vö. Price 2018: 134-138)
    • az ún. multitasking az információs társadalom mítosza; amikor valaki látszólag egyszerre több dologgal foglalkozik ("száz dolgot csinál egyszerre"), akkor valójában csapong a különböző tevékenységek között, ezzel megosztja a figyelmét és lehetelenné teszi, hogy egy dologra koncentráljon
      Egy 2010-es vizsgálat szerint azok, "akik úgy gondolták magukról, hogy bravúrosan teljesítenek a multitasking terén, valójában a leggyengébb teljesítményt nyújtották. A magukat legjobbnak gondoló notórius multitaskerek több hibát ejtettek, kevesebbre emlékeztek, és hosszabb idő alatt oldották meg a koncentrációt igénylő feladatokat, mint akik úgy nyilatkoztak, hogy ritkán végeznek több feladatot párhuzamosan" (Taylor 2016: 126-127).
• biztonság:
  A gyerekeknek főként az ismert, biztonságos weboldalakat, ill. webszolgáltatásokat lenne szabad használni. (vö. "Aztán szépen, rendesen menj, ne szaladgálj le az útról" mondja az anyukája Piroskának; Piroska és a farkas)
  • A fegyelem, a gyerekek számára felállított szabályok, valamint a számukra kijelölt korlátok és határok, még ha nem is értik őket teljesen, a gyerekek biztonságérzetét növelik. (vö. amikor útnak indul az erdőn keresztül, Piroskának az édesanyja elmondja, hogyan kell viselkednie)
    • A "mindent megengedünk" attitűd, ha nincsenek feltételek és határok, vagy ha a szabályokat következmények nélkül meg lehet szegni, csak elbizonytalanítja, összezavarja és neurotikussá teszi a gyerekeket (vö. Popper 2010: 49-51; Valliéres 2012: 97-100; Taylor 2016: 231-215).
  • A szabályok legyenek
    1. világosak,
    2. egyszerűek,
    3. és minden körülmények között érvényesek,
    4. mi pedig képviseljük őket határozottan,
    5. hitelesen és következetesen!
    (Valliéres 2012: 98)
    • végül egy kiegészítő szabály (5+1):
      "Ne restelljük újra és újra emlékeztetni a gyerekeinket a betartandó szabályokra! Úgysem ússzuk meg... A gyerekek [ugyanis] gyakran megfeledkeznek róluk (a hosszú távú emlékezetük még nem elég fejlett), sokat segítünk nekik, ha nyugodtan és barátságosan figyelmeztetjük őket." (Valliéres 2012: 100).
• védelem:
  Nem szabad a gyerekeket az életkoruknak nem megfelelő szexuális tartalmakkal terhelni senkinek és semmilyen formában. ("az idő előtt ébredő szexualitás hatásában regresszív", Bruno Bettelheim)
• óvatosság:
  Az ismeretlenekkel a gyerekeknek csak nagyon óvatosan szabad kommunikálni; a Ne állj szóba idegenekkel! nemcsak az utcán érvényes általános szabály. (vö. "a farkasok köztünk járnak")
  • "jobb félni, mint megijedni":
    "Idegen!" kiáltják a gyerekek és rámutatnak a behatolóra (Ovizsaru)
  • egy nehéz helyzetben "hallgatni arany":
    "A legjobb az lenne, ha egy szót sem szólnál." mondja Gandalf Pippinnek, amikor Gondor helytartójához mennek (A Gyűrűk ura)
• segítség:
  Ha baj van, a gyerekeknek azonnal segítséget kell kérni. (vö. "Ha veszélybe kerülsz, Picinke, ne állj le bőgni! Inkább kiabáld torkod szakadtából, hogy segítség, segítség, és fuss a tűztől, ahogy csak bírsz!", tanítja Kukucsmanó Picinkét, a kis manót; Kukucsmanó a tűzoltó)
  • A közösségi hálózatokat csak egy bizonyos kor felett szabad használni; pl. a Facebook esetén a regisztráció korhatára 13 év. (vö. a "félelmetes tűzszerszámot", a gyufát Móni manó csak 10 éves korában kaphatja meg Pereputy papától; Kukucsmanó a tűzoltó)