Az információs (vagy tudásalapú) társadalom összetevői (ismétlés⇒)
Az ábra egy lehetséges értelmezése:
- az információ-technológia (IKT) lehetővé teszi a digitális tartalmak előállítását és felhasználását;
- az információs társadalom adja azt a társadalmi-gazdasági keretet, amelyben a digitális tartalmak hasznosulnak;
- a digitális tartalmak felhasználása egy jellegzetes kultúra (viszonyrendszer, magatartásformák, attitűdök, értékrend stb.), az ún. digitális kultúra kialakulásához vezet.
Az emberi erőforrások felértékelődése⇒
Az emberi erőforrás hatékonyságát (például az önálló tanulás hatékonyságát, a tanárok és tanulók teljesítményét stb.) hosszú távon meghatározó főbb tényezők:
(vö. mit – hogyan – miért – mivel)
- (cél)tudatosság és tervszerűség; "akarati" tényezők (jövőkép, kitűzött célok stb.)
- elvárások magunkkal és másokkal szemben
- kiválóságra törekvés
- cél a maximális teljesítmény ("csúcsteljesítmény") elérése
- célzott gyakorlás, rendszeres és "kemény" edzés stb. (vö. "tízezer órás" szabály⇒)
- kompetencia
- képességek; tehetség; genetikus adottságok ("genetika") (G)
- képzettség, tudás
- szaktudás; szakmai intelligencia
- információs műveltség⇒
- általános műveltség, tájékozottság; általános intelligencia
- készségek
- gyakorlat; gyakorlati tapasztalatok
- készségszintű tudás (vö. például a hangszeres tudás, idegen nyelvtudás, "professzionális" sportteljesítmény, "nagymesteri" sakktudás stb.)
- egyéb kompetenciák, készségek és attitűdök;⇒
például
- fegyelem, fegyelmezettség, koncentrációképesség;
- csapatmunka;
- sokoldalúság, rugalmasság;
- metakognitív tudás, fejlődőképesség;
- munkabírás, kitartás;
- kreativitás;
- nyitottság, vitakultúra, kritikai készség;
- stb.
- motiváció (vö. a Net-generáció esetében sokszor hangoztatott önmegvalósítás Maslow elmélete szerint a bennünk rejlő képességek, vagyis a tehetség kibontakoztatása)
- a mikrokörnyezet (család, szociális környezet; iskola; munkahely, intézmény, vállalat stb.) által biztosított lehetőségek (E)
- szervezeti keretek és (szervezeti) kultúra (szabályok, normák, értékrend stb.)
- rögzített szabályok ("keretek")
- szabályok betartása; rend és fegyelem
- önállóság, autonómia (hatáskör és a vele együtt járó felelősség)
- hozzáférés a szükséges erőforrásokhoz (például elektronikus tananyagokhoz, digitális eszközökhöz stb.)
Lexikon:
A képesség az összes veleszületett és szerzett pszichés adottság, amelyek egy [meghatározott] teljesítmény eléréséhez szükségesek (Pszichológiai lexikon 2002: 221).
A készség adott tehetség alapján, gyakorlás és használat során kifejlődött és rendelkezésre álló speciális kézi, technikai vagy szellemi képesség (Pszichológiai lexikon 2002: 226).
A kompetencia a pszichológiában a sikeres problémamegoldás képességét jelöli (Pszichológiai lexikon 2002: 233).
Az attitűd vagy beállítottság az a mód, ahogyan egy ember a tényeket érzékeli, megítéli, érzelmileg értékeli, és viselkedésével reagál (Pszichológiai lexikon 2002: 38).
Tehetséges gyermekeknek tekintendők azok, akik kiváló képességekkel rendelkeznek és ennél fogva magas teljesítményre képesek. (vö. Balogh-Dávid 1999: 13) Ennek megfelelően a tehetséget úgy határozhatjuk meg, mint bizonyos (szellemi, művészi, motoros, szociális stb.) teljesítményre való képességet. (vö. Pszichológiai lexikon 2002: 468)
- A modern elméletek bizonyos esetekben a tehetséget a (genetikus) adottságoktól függőnek tartják, a tehetség kibontakoztatását azonban személyiség, ill. környezetfüggőnek tekintik (vö. Pszichológiai lexikon 2002: 468). A képességek kifejlődése, és a társadalmi tevékenységben realizálódó teljesítmény (P) tehát a genetikus adottságok (G) és a külső hatások, a környezet (E) kölcsönhatásának, interakciójának a függvénye. Fejezzük ki ezt egy képlet segítségével (vö. Czeizel 2004: 38):
P = (G ⇋ E)
(Jegyezzük meg, hogy a képletben az akarati tényezők és a motiváció nem szerepel.)A hatáskör a tevékenységek elvégzéséhez szükséges erőforrásokhoz való hozzáférés lehetősége, ill. jogosultsága.
A digitális generáció nevelésének egyik kulcsa az, hogy legyenek elvárásaink a gyerekekkel szemben:
"Nem baj, ha sokat várunk el a gyerekeinktől. Tegyük magasra a mércét, és tegyük számukra világossá, hogy szeretnénk, ha el is érnék. Az elvárásaink pontosan tükrözik, hogy várunk valamit a gyerekeinktől. Rögzítik, hogy milyen viselkedést várunk tőlük, mik a családunkban [és az óvodában, iskolában stb.] fontosnak tartott értékek és szokások, milyen embert szeretnénk belőlük nevelni, milyen életet szánunk nekik. Az elvárásaink segítenek a gyerekeknek abban, hogy eldöntsék, mit tegyenek és mit ne." (Taylor 2016: 215)A "digitális bennszülöttek" mítosza szerint az iskolai tanítás "olyan elvárásokat támaszt a tanulókkal szemben, mintha semmi sem változott volna. Egyre több diák nem tud megfelelni az elvárásoknak, egyre nő a sajátos nevelési igényekkel küzdőnek minősítettek száma [...] vagyis ennek megfelelő tanításra van szükség" (Gyarmathy 2015: 26).
A probléma tehát adott. A megoldással kapcsolatban azonban számos kérdés merül fel, például:
– biztos, hogy le kell mondanunk arról, hogy a "digitális bennszülöttek" megmutathassák, hogy igenis képesek a korábbi nemzedékek teljesítményét elérni, ill. esetleg túlszárnyalni?
– ha állandóan azt súlykoljuk a fiatalok fejébe, hogy ők bizony teljesen alkalmatlanok az elvárások teljesítésére, akkor ez nem válik előbb-utóbb önbeteljesítő jóslattá?
"A magabiztos sportolók az önbizalom-hiányos sportolóktól eltérően gondolkodnak önmagukról és cselekedeteikről. A magabiztos sportolók azt gondolják, hogy »megtehetik és meg is tudják tenni«, soha nem adják fel."
[...]
"Jellemző rájuk, hogy az adott feladat tökéletes végrehajtására koncentrálnak, és nem azon aggódnak, hogy mi történik akkor, ha hibáznak. Az igazán sikeres sportolót ez a pozitív beállítódás fémjelzi, mely nemcsak a sportban, hanem az élet más területein is megjelenik, még akkor is, ha csalódások, kudarcok érik őt."
[...]
"Az ilyen típusú gondolkodásmód a gyerekkorban alakul ki, és a serdülőkorban formálódik tovább. Azt mutatja, hogy tudjuk, hol a helyünk a világban, hisszük, hogy elég értékesek vagyunk ahhoz, hogy megérdemeljünk bizonyos dolgokat, ahelyett, hogy értéktelennek tartanánk magunkat, és reménytelenül tekintenénk a jövőbe."
(Gyömbér–Kovács 2012: 68-69)– mi indokolja, hogy az iskolai nehézségeket az elvárások (a követelmények, a megtanuló anyag mennyiségének stb.) állandó csökkentésével kell kezelnünk? (vö. például a diploma nyelvvizsga követelményének eltörlésével)
– mi lesz azokkal, akik kiválóságra törekszenek, és nemcsak meg tudnak, de meg is akarnak felelni a magas szintű elvárásoknak?
– ha az elvárásokat mindig a leggyengébbekhez igazítjuk, az hova vezet?
– ha a fiatal nemzedék nem lesz képes a korábbi nemzedékek teljesítményét elérni (sőt túlszárnyalni), ki és hogyan fogja működtetni a gazdaságot és az "információs" társadalmat?
– ha egy vállalatnál az új munkaerő nem tud az ottani elvárásoknak megfelelni, vajon a vállalatot (a munkafolyamatot stb.) fogják átszervezni, vagy új munkatársat keresnek?
Az iskolai elvárások állandó csökkentésének egyik legnagyobb problémája az, hogy a társadalom és a gazdaság a növekedés fenntarthatóságának érdekében egyre magasabb elvárásokat támaszt a potenciális munkavállalókkal szemben."Valójában tehát az a kérdés, hogy annak ellenére, hogy a mai diákok mit gondolnak a »fontos/nem fontos tanulnivalóról«, mekkora csalódás éri őket akkor, ha évek múltán kiderül, hogy mégis lényeges lenne a felidézhető, megtanult és készségszinten is előhívható szaktudás." (Tari 2019: 131)
A gyerekekkel szemben támasztott elvárások, a gyermekek önbecsülése, a tehetség kibontakoztatása és a kemény, kitartó munkával elért teljesítmény egymástól elválaszthatatlanok.
Vonzások és választások:
környezet; kultúra (E) a részvétel jutalmazásán alapuló, "valamit semmiért" elvű kultúra ("mert megérdemlem", "nekem az alanyi jogon jár" stb. attitűd) ↔ az elért teljesítményen, ill. (valós, piaci) versenyen alapuló kultúra (megfelelés a valós munkahelyi elvárásoknak⇒) akarati tényezők (T);
kompetencia, attitűd; motiváció (K-M)megelégedés a középszerűséggel ("minek ez nekem" vagy "mire jó ez nekem", "nem érdekel", "nekem jó a kettes" stb. attitűd) ↔ kiválóságra, maximális teljesítményre törekvés ("a legjobb akarok lenni", "mindent tudni akarok" stb. attitűd⇒)
Információs műveltség⇒
Az információs műveltséghez kapcsolódó kompetenciák:
- alapkompetenciák (pl. olvasás, írás, beszéd- és kommunikációs készség; szövegértés; számolási és logikai alapkészségek; nyelvtudás, idegen nyelvismeret stb.)
- kognitív kompetenciák, a "gondolkodás kompetenciái" (pl. szövegértés és szövegértelmezés; matematikai és logikai készségek, absztrakciós készség; (szakmai és általános) tájékozottság, háttértudás és kritikai készség stb.)
- digitális kompetenciák (pl. számítógép- és szoftverhasználat; tartalomfejlesztés, számítógépes problémamegoldás stb.; "digitális vagy információs írástudás")
- információs kompetenciák (pl. tájékozottság; információk keresése, információszerzés; adatok kezelése és feldolgozása stb.)
- tanulási (ún. metakognitív) kompetenciák (az önálló, valamint közös, csoportos tanulás képessége; kb. "tudni kell önállóan tanulni")
- élethosszig történő tanulás (LLL)
Az alapkompetenciáktól különböző kompetenciákat kulcskompetenciáknak is szokás nevezni.
Az információs társadalom két mítosza:
(1) a kritikai készség létezhet megfelelő háttértudás nélkül is;⇒
(2) a háttértudás szerves részét képező lexikális ismeretek feleslegesek (és/vagy károsak), ezért mennyiségüket folyamatosan csökkenteni kell.⇒
A digitális kultúra tantárgy a NAT-ban⇒
A digitális kultúra tantárgy célja az alapvető ismeretek megszerzése az alábbi területeken:
(a zárójelben megadott számok az egyes területekhez tartozó témaköröket jelzik)
- digitális írástudás (1-2)
- problémamegoldás (3-4)
- információs technológia (5-6)
A digitális kultúra tantárgy fő témakörei:
- A digitális világ körülöttünk (⊆digitális írástudás)
- A digitális eszközök használata (⊆digitális írástudás)
- Alkotás digitális eszközökkel (⊆problémamegoldás)
- A robotika és a kódolás alapjai (⊆problémamegoldás)
- Információszerzés az e-Világban (⊆információs technológia)
- Védekezés a digitális világ veszélyei ellen (⊆információs technológia)
A témakörök részletes kifejtését a kerettantervek és az egyes iskolák által kidolgozott helyi tantervek tartalmazzák.
Az emberi erőforrás hatékonyságát meghatározó főbb tényezők:
Napjainkban a pedagógia egyik legfontosabb kulcsszava a kompetencia.
Az Európai Tanács kompetenciadefiníciója ismeretek, készségek és attitűdök elemeket különböztet meg. Ezek alkotják a kompetenciának azokat a pilléreit, amelyeket az egyén tanulási tapasztalatok útján és aktív tanulás során alakít ki a biológiailag meghatározott adottságokra, személyiségvonásokra, -tulajdonságokra és képességekre építve.
(Bartram, D., Roe, R. A. (2005). Definition and Assessment of Competences in the Context of the European Diploma in Psychology. European Psychologist vol. 10 (2005) no. 2, 93; idézi NAT 2018: 296)
A diplomás pályakezdőktől a munkáltatók például az alábbi készségeket vagy kompetenciákat várják el:
A tapasztalatok szerint számos esetben komoly hiányosságok tapasztalhatóak a szakmai gyakorlat és az idegen nyelvtudás területén.
további információk:
Makrokörnyezet (2018-02-12)
A PEST (PGTT) analízis (2018-02-12)
Munkaerőpiac által elvárt kompetenciák – képességek – nyerő végzettségek (2018-02-12)
Az információs vagy tudásalapú társadalomban rendkívül felértékelődik az emberi erőforrás. A modern információs és kommunikációs technológia kreatív használatához, hatékony működtetéséhez és folyamatos fejlesztéséhez kiválóan felkészült, nagy szakértelemmel és munkabírással rendelkező munkaerőre van szükség. Emiatt az információs szektorban, ill. általánosan az IKT-t valamilyen formában felhasználó munkakörökben egyre nagyobbak az elvárások a munkavállalókkal szemben.
A gyerekekkel szemben támasztott elvárások magukban foglalják a nehézségekkel való szembenézést és a felmerülő problémákkal való sikeres megküzdést – valamint azt, hogy siker csak kemény munka árán érhető el. Egy gyerek önbecsüléséhez az kell, hogy nagyon jó legyen valamiben, de ez nem jön magától, hanem meg kell küzdeni érte. (Emlékezzünk például arra, hogy a Csillagok háborúja második részében Yoda hogyan tanítja Luke Skywalker-t. Hát nem éppen simogatja...) Természetesen mindenki maga döntheti el, hogy a maga, ill. a gyereke számára a "langyos", tunya, sekélyes középszerűséget (és az ezzel együtt járó bizonytalanságot, szorongást stb.) vagy a kiválóságot akarja-e választani. De a tehetséges, kiválóságra törekvő, ambiciózus gyerekeket minden eszközzel segíteni kell céljaik elérésében, és nem szabad hagyni, hogy a középszerűségre törekvő társak visszahúzzák őket (vö. Ady Endre: A Hortobágy poétája; Kurt Vonnegut: Harrison Bergeron; Szabó Magda: Abigél; Társadalmi szerződés, Dr. House, 5. évad; Martha M. Masters karaktere, Dr. House, 7. évad; Hermione karaktere, Harry Potter; Buli buli szombat este, Dorina).
Ha sem a szülők részéről, sem pedig az oktatási-nevelési rendszerben nem jelennek meg hangsúlyozottan a gyerekekkel szemben támasztott elvárások, az az elhelyezkedés után nagyon komoly problémákhoz vezethet. Simon Sinek a munka világából leszűrt tapasztalatok alapján elsősorban az Y generációról beszél, de rendkívül tanulságosan:
"1969-ben megjelent, The Psychology of Self-Esteem (Az önbecsülés pszichológiája) című könyvében Nathaniel Branden azt feltételezi, hogy minél magasabb az ember önbecsülése, annál nagyobb kihívásokat állít maga elé. A babyboom-generációból⇒ származó szülők magukévá tették az ideát, hogy a siker kulcsa a magabiztosság – és megszületett, majd a nyolcvanas évekre kiteljesedett az »önbecsülés-mozgalom«. [...]Branden és mások rámutattak, hogy az önbizalom a kitartásból, a felelősségvállalásból és a jó problémamegoldó képességből fakad. Ugyanakkor a legtöbb szülő jórészt szóbeli dicsérettel és jutalmazással igyekezett önbizalmat csepegtetni a gyermekébe.⇒ Sokan folyton azt mondogatták csemetéjüknek, hogy egyedi és különleges, hogy bármit megtehet, amit akar, s hogy bizonyára csodálatos dolgokat ér majd el. Így mindenkiből győztes lett. Elsőnek értél be a versenyen? Tessék, itt az érmed. Utolsó lettél? Akkor is jár az érem. Mindenkinek jár! [...]
A részvétel jutalmazásának egyéb áldatlan hatásai is vannak. Nemcsak fontos tanulságoktól fosztja meg a gyerekeket a nehézségekkel, veszteségekkel és rugalmassággal kapcsolatban, de az önelégültséget és a túlzott önbizalmat is erősítheti. Kutatások tanúsága szerint igen kevéssé ösztönöz, ha tudjuk, hogy az érem megszerzéséhez csupán részt kell vennünk valamiben. Ez okozhatja a »jár nekem« magatartást, és ettől alakul ki a szakadék aközött, amit ez a nemzedék zsenge korában megtapasztalt, és ami később a munkahelyen veszi körül őket. A való világban semmit sem kapunk, ha utolsónak érünk célba. Sőt, néha még akkor sem, ha elsőnek."
(Sinek 2017: 283-285)
Vegyük észre, hogy Simon Sinek, aki vezetési és marketingtanácsadóként az üzleti élet oldaláról vizsgálja az elvárások kérdését, a fenti részletben kizárólag a szülők és a gyerekek viszonyával foglalkozik. Ez azonban szükségszerű, mivel egy gyermek számára a család az elsődleges szocializációs közeg, amely a gyermek életének "legmeghatározóbb tere és legfontosabb kiscsoportja. Itt bontakozik ki a személyisége, épül az önazonossága, valamint az önmagához és a világhoz való viszonya. Mindaz, ami személyesen jellemez minket, valamilyen módon kötődik a családunkhoz" (Nemes 2019: 299).
A magas szintű elvárásokhoz szorosan kapcsolódik a kiválóság fogalma. Az alapkérdés az, hogy hogyan tudunk maximális teljesítményt elérni egy adott területen.
"[...] eléggé hihetőnek látszik az az általánosítás, hogy a legtöbb szakmában a nagymesteri szint eléréséhez több tízezernyi séma ismeretére van szükség."
(Mérő 1994: 113)"A teljesítmény receptje: tehetség és szorgalom. Igen ám, de ezzel a megközelítéssel az a baj, hogy a tehetséges emberek karrierjének mélyebb pszichológiai elemzése során mintha az derülne ki, hogy a tehetség kisebb szerepet játszik a sikerben, mint a szorgalom és az erőfeszítés." (45-46)
"... amennyiben egy zenész elég tehetséges ahhoz, hogy bejusson egy nagyon magas színvonalú zeneiskolába, akkor onnantól kezdve csak az különbözteti meg a ragyogó előadóművészt a többiektől, hogy sokkal keményebben dolgozik. Ez van. Mi több, a mezőnyt vezető emberek nem egyszerűen csak keményebben dolgoznak, vagy sokkal keményebben dolgoznak. Nem. Ők nagyon-nagyon sokkal keményebben dolgoznak." (47)
"Az ilyen jellegű kutatások révén kibontakozó kép azt mutatja, hogy 10 000 óra gyakorlás szükséges ahhoz, hogy valaki mesteri szintre jusson és világklasszis legyen – lényegében bármiben! – [...] Kutatás kutatás hátán, zeneszerzők, kosarasok, regényírók, jégkorcsolyázók, zongoristák, sakkozók, profi bűnözők körében, vagy amit akartok, bármi más körben is, és mindegyik ezt a számot hozza ki végeredményként. 10 000 óra hozzávetőlegesen napi 3 vagy heti 20 óra gyakorlást jelent több mint 10 éven át. Természetesen ez nem magyarázza, hogy egyesek miért képesek többet kihozni a gyakorlással töltött időből, mint mások. Csak annyit jelent, hogy soha senki nem talált még példát arra, hogy egy valóságosan létező világklasszis kevesebbet gyakorolt volna. Úgy tűnik, ennyi időbe telik az agynak, hogy asszimilálja mindazt, ami a mesteri teljesítményhez szükséges." (47-48)
(Gladwell 2009: 45-48)"A célzott gyakorlás számos vonásában különbözik attól, amit »naiv gyakorlásnak« nevezhetünk, s aminek a lényege, hogy folyamatosan ismételgetünk valamit, abban a reményben, hogy magától az ismétléstől javul a teljesítményünk." (34)
"A célzott gyakorlásnak konkrét, jól körülhatárolt céljai vannak." (35)
"A célzott gyakorlás arról szól, hogy sok-sok apró lépéssel egyre közelebb jutunk a hosszú távú cél eléréséhez. [...] A lényeg, hogy meghatározzuk az általános célt – vagyis hogy jobbak akarunk lenni –, és lefordítjuk olyan konkrétumokra, amelyeken aztán a fejlődés valódi reményével dolgozhatunk." (36)
"Íme, a célzott gyakorlás dióhéjban: lépjünk ki a komfortzónánkból, de oly módon, hogy a feladatra összpontosítunk, közben legyenek egyértelmű céljaink, legyen tervünk [módszerünk, "edzéstervünk" stb.] e célok elérésére, és valamiképp kövessük figyelemmel a fejlődésünket. Ja igen, és találjunk ki valamilyen módszert a motivációink fenntartására." (42)
(Ericsson–Pool 2018: 34-42)
"Az információs műveltség azon képességek halmaza, amelyek segítségével az egyén felismeri az információs szükségletet, és képes a szükséges információt megtalálni, értékelni, valamint hatékonyan alkalmazni."
( Csík: 2006, 6. fejezet)
"[...] információsan műveltnek azt tekinthetjük, aki felismeri, mikor van szüksége információra; aki megtanulta, hogyan kell tanulni; továbbá ismeri, hogy miként szerveződik az információ, hogyan található meg, és hogyan használható fel a tanulásban."
( Koltay 2011)
Megjegyzés: az alapkompetenciáktól különböző kompetenciákat szokás kulcskompetenciáknak is nevezni.
Az információs társadalom egyik legfontosabb feladata a közérdekű információkhoz való szabad és egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása minden állampolgár számára. A hatékony információszerzéshez ("informálódáshoz") szükséges, hogy a felhasználók rendelkezzenek az ehhez szükséges információs kompetenciákkal. Ezek közül a legfontosabbak:
Az információkhoz való hozzájutás rendkívül fontos, azonban önmagában még nem teszi lehetővé, hogy képesek legyünk az információt értelmezni és ennek megfelelően felhasználni, hasznosítani.
Az adatok mennyisége, változatossága (bizonytalansága, vitathatósága, ellentmondásossága stb.), és sok esetben gyors avulása megnöveli a kognitív kompetenciák, ezen belül különösen az információk értelmezéséhez, értékeléséhez és rendszerezéséhez szükséges háttértudás, valamint az információk folyamatos értékeléséhez elengedhetetlen kritikai készség jelentőségét. Ezek megszerzése azonban hosszú, akár egy egész életen át tartó tanulási folyamat eredménye, és nem választható külön egyéb kompetenciáktól (pl. a megfelelő olvasási, írási, beszéd- és kommunikációs készségektől, a nyelvtudástól stb.).
A kritikai készség szerepe a különböző forrásokból származó információ igazságtartalmának megállapítása. Ehhez azonban megfelelő háttértudásra van szükség, ami nem minden esetben áll rendelkezésre. A szükséges háttértudás hiánya viszont könnyen kiszolgáltatottá tehet a szándékos manipulációkal szemben.
Az információs társadalom egyik legelterjedtebb mítosza az, hogy az oktatásban a a háttértudás szerves részét képező lexikális ismeretek mennyiségét folyamatosan csökkenteni kell.
Ehhez a mítoszhoz kapcsolódik a lexikális ismeretek megtanulásának szokásos címkézése "magolásként" (ami rendszerint együtt jár az "idejétmúlt", "a Z generáció tagjai már nem fogadják el", "nem szabad a gyerekeket túlterhelni" stb. stb. szentenciákkal). Jegyezzük meg: a "magolás" (vagy "biflázás", "bevágás" stb.) egy anyag kívülről történő megtanulását jelenti anélkül, hogy a tanuló megértené. Bár egyes esetekben még akár erre is szükség lehet (pl. idegen szavak vagy rövid szövegek, "memoriterek" esetén), de egy jól megértett és feldolgozott (pl. kijegyzetelt) szöveg megtanulása "kívülről", azaz a lényeg elmondása jegyzetek nélkül ("fejből") a tanulás nélkülözhetetlen eleme – a megtanult anyag elraktározása az agy hosszútávú memóriájában nemcsak, hogy nem "magolás", hanem a gondolkodás, a kognitív fejlődés alapja. De vajon nem terheli-e túl ez a mai (Z generációs) tanulók agyát annyira, hogy egy idő után már nem lesz hely az új ismeretek számára? És ehhez kapcsolódóan a sokat hangoztatott "költői kérdés": Miért is kellene bárkinek a megtanulandó anyagot memorizálni, ha annak egy része az interneten bármikor megtalálható?
"Azokat, akik a memória internetre való »kiszervezését« ünneplik, félrevezette egy metafora [ti. metafora]. Figyelmen kívül hagyják a biológiai memória alapvetően szerves természetét. [...] A biológiai memória az örök megújulás állapotában van. Ugyanakkor a [számítógép memóriája véges, és a benne tárolt adatokat] az egyik tároló meghajtóról annyiszor helyezhetjük át egy másikra, ahányszor csak szeretnénk, [az adatok] mindig pontosan ugyanolyanok maradnak, mint amilyenek voltak.
Emellett, a kiszervezés elgondolásának szószólói összekeverik a munkamemóriát a hosszú távú memóriával. Amikor valaki nem képes arra, hogy a hosszú távú memóriájában rögzítsen egy tényt, ötletet vagy egy élményt, az nem helyet »szabadít fel« az agyában más funkcióknak. A korlátozott kapacitású munkamemóriával ellentétben a hosszú távú memória szinte végtelen rugalmassággal kitágul és összehúzódik." Ellentétben a számítógéppel, "a normális emberi agy soha nem éri el azt a pontot, ahol az élményeket már nem lehet eltárolni a memóriában; az agy nem tud megtelni." Másképpen megfogalmazva "a hosszú távú memóriában tárolható információk mennyisége szinte határtalan". Sőt a helyzet még ennél is jobb: "a bizonyítékok arra utalnak, hogy ahogy felépítjük a személyes emléktárunkat, elménk élesebbé válik." [...]"A világháló a személyes memória kényelmes és vonzó kiegészítése, de amikor az internetet ez utóbbi helyettesítésére kezdjük el használni [...] fennáll annak a veszélye, hogy elménk gazdagságát korlátozzuk." (Carr 2014: 243-245)Új, hosszú távú emlékek tárolásakor nem korlátozzuk szellemi képességeinket, inkább megerősítjük őket. Memóriánk minden egyes bővítésével együtt jár intelligenciánk növekedése.
Az anyanyelvi kompetenciák és a szükséges háttértudás megléte mind a társas kommunikáció, mind a tanulás alapját jelenti. (Ebben a megközelítésben az önálló tanulást úgy is felfoghatjuk, mint "offlájn" kommunikációt egy tankönyvvel, internetes oldallal stb.) Jegyezzük meg, hogy a nyelvi kompetenciák fejlesztésének máig egyik leghatékonyabb módja az olvasás.
"A tudástípusok szétválasztásával legfőképpen olyan munkákban találkoznunk, amelyek célja az emberi kommunikáció során releváns, úgynevezett közös vagy hallgatólagos tudás tényezőinek számbavétele.
A szakirodalomból négyféle tudás: az úgynevezett szótári vagy lexikális tudás, az enciklopédikus tudás, a generikus tudás és az egyéni tudás típusa ismert [...]"
(Andor 1998: 84-85)
Egyes szerzők szerint (vö. pl. "21. századi kompetenciák") az információs műveltség ún. kulcskompetenciái kiterjednek a csoportokban, szervezetekben (az adott kultúrában, társadalomban stb.) elvárt kompetenciákra és attitűdökre is; például a hatékony kommunikációra, a konfliktusmentes együttműködésre, a hatékony csoportmunkát ("teammunkát") elősegítő magatartásformákra, a kreativitásra, innovációra és kezdeményezőkészségre (benne az ún. "vállalkozói kompetenciákra"), az egészséges életvitelre, az önmenedzselésre (siker- és karriermenedzsmentre), valamint erkölcsös viselkedésre, az állampolgári felelősségre, a társadalmi értékek megőrzésére és egymás kölcsönös tiszteletére, a multikulturális toleranciára stb. Azonban az információs műveltség ilyen mértékű általánosítása könnyen a fogalom önálló tartalmának a kiüresedéséhez vezethet.
Mindamellett állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy mindazt a kulturális tartalmat, azokat a felhalmozott ismereteket és értékeket, amit az emberi elme, az emberi tudomány és kultúra évezredeken keresztül elért és megalkotott, csak akkor leszünk képesek megtartani, ill. folyamatos fejlődését fenntartani, ha a jövendő generációk képesek lesznek a felhalmozott tudásanyag elsajátítására és továbbvitelére. Mivel a szó szoros értelmében felmérhetetlenül nagy ismeretanyagról van szó, ez hatalmas kihívást jelent, és egyszersmind óriási felelősséget ró az oktatási rendszerre. Az egyik kulcsot a kultúra megőrzésére és továbbvitelére az információs műveltség jelenti.
"A jövő társadalomtudósainak [...] úttörő feladatot kell vállalniuk abban, hogy az egymástól mára oly távolra szakadt műveltségeszményeket újra megpróbálják egyesíteni vagy legalábbis egymáshoz közelíteni."
(Kőfalvi 2006: 12)
Mindez – némileg leegyszerűsítve – azt jelenti, hogy a tanulók részéről gyakran elhangzó
– "Miért van nekem erre szükségem?" ("Miért kell ezt nekem megtanulnom?", "Kell ez nekem?" stb.) kérdés(ek) által sugallt "minimalista" attitűd helyett a
– "Miért nem ismerhetem (tudhatom, tanulhatom stb.) meg még ezt is?" ("Ez is érdekel!"; "Ezt is tudni szeretném!"; sőt: "Mindent tudni akarok!" stb.) attitűdnek
kell általánossá válnia a közoktatási-köznevelési rendszerben, és ezáltal a jövendő generációk fejében és lelkében.
Az IKT rendkívül gyors ütemben történő fejlődése élethosszig való tanulást (Lifelong Learning, LLL) igényel. Ez a bevált ("hagyományos") tanulási-tanítási formák mellett új ("modern") oktatási-pedagógiai formák és módszerek bevezetését teszi szükségessé (pl. távoktatás, rugalmas és nyitott oktatás, E-learning stb.).
"Az információs műveltség képezi az alapját az egész életen át tartó tanulásnak. Egyaránt fontos valamennyi tudományterületen, minden tanulási környezetben, az oktatás minden szintjén. Képessé teszi a tanulót, hogy magas fokon kezelje a tartalmat, kutasson, önállóbbá váljon, és nagyobb kontrollt tudjon gyakorolni saját tanulása felett."
( Csík: 2006, 6. fejezet)
további információk:
Kőfalvi Tamás: Informatikai alapismeretek a tanári mesterségre készülők számára
Csík Tibor: Információs műveltség és oktatásügy. 6. fejezet (2018-02-13)
Koltay Tibor: Információs műveltség. Adalékok egy sokarcú fogalom fejlődéstörténetéhez (2018-02-13)
Élethosszig tartó tanulás (2018-02-13)
2016-ban kormányzati szinten elfogadták Magyarország Digitális Oktatási Stratégiáját (DOS), amely középpontba állítja az IKT oktatását és oktatási célú felhasználását, a digitális pedagógia bevezetését a magyar köznevelési rendszer minden szintjén és területén.
2018-ban a XX. Országos Közoktatási Szakértői Konferencián bemutatták a készülő Nemzeti Alaptanterv tervezetét és főbb megállapításait.
A 2020-ban elfogadott Nemzeti Alaptanterv bevezette a digitális kultúra tárgyat az általános iskola 3. osztályától kezdődően.
A digitális kultúra tantárgy olyan kompetenciák megszerzését teszi lehetővé, amelyek a mindennapi életben nélkülözhetetlenek, és elősegítik az információs társadalom változásaihoz történő folyamatos alkalmazkodást. A technológia fejlődése, az információ szerepének felértékelődése, az egyén digitális környezetben elfoglalt helye és a közösségi kapcsolatok új típusú tudást igényelnek. A tantárgy olyan naprakész ismeretek átadását és olyan készségek kialakítását teszi lehetővé, amelyek biztos alapot kínálnak a tanuló számára az információs társadalomba való sikeres beilleszkedéshez. A tantárgy keretében végzett tevékenység biztosítja a digitális kompetenciák megszerzését, alkalmazását, egyúttal megteremti az elsajátított tudás aktív, önálló bővítésének a lehetőségét olyan új ismeretekkel, melyek elérése a digitális kommunikációs csatornák és eszközök igénybevételének segítségével valósulhat meg. A digitális kompetenciák
– a reális önértékelésben és önérvényesítésben,
– az informált adatfelhasználásban,
– az információszerzésben és -szelektálásban, valamint
– az egyén és a közösség által létrehozott eredményeknek és produktumoknak a digitális környezetben történő megosztásában játszhatnak szerepet.A digitális eszközökkel megvalósított hatékony és kreatív problémamegoldás, tudásépítés és együttműködés kialakítását azok az ismeretek, készségek és attitűdök alapozzák meg, amelyeket a tanuló a digitális kultúra tantárgy tanulása során sajátít el, szerez meg. A tantárgyi tevékenységek révén kialakított kompetenciák túlmutatnak e tanulási terület keretein, beágyazódnak más tantárgyak tanulásába. (NAT 2020: 427)
Fontosabb jellemzők:
| cél | lehetséges példák |
|---|---|
|
a tanuló megszerezze a digitális írástudás (1-2), a problémamegoldás (3-4) és az információs technológia (5-6) alapvető ismereteit
a tanuló felkészüljön a digitális kompetenciák széles körű alkalmazására úgy, hogy arra a más tudásterületekhez tartozó tananyagok feldolgozásakor már építeni tudjon; a tanuló rendszerezni tudja a digitális eszközök más forrásokból származó tudáselemeit; a tanuló ismerje a digitális eszközök használatával járó veszélyek kezelését, az ellenük való védekezést; a tanuló fejlessze tudatos felhasználói attitűdjét mind az egyén, mind a közösség, mind a társadalom szintjén; a tanuló megtanulja a problémák digitális eszközökkel való megoldásának módjait, beleértve egy adott probléma megoldásához szükséges algoritmusok értelmezését, kiválasztását, módosítását, illetve létrehozását. |
digitális írástudás:
(1) informatikai eszközök használata; digitális tananyagok és oktató-fejlesztő alkalmazások használata más tantárgyak tanulásának támogatásához; információszerzés (pl. az interneten, könyvtárból stb.), információk gyűjtése és rendszerezése; (2) problémamegoldáshoz felhasználható alkalmazások használata; digitális rajzok, grafikák, ill. ezeket tartalmazó dokumentumok készítése problémamegoldás: (3) grafikonok, infografikák, táblázatok stb. értelmezése és felhasználása (csoportosítása, tárolása stb.); információkeresés (pl. más tantárgyak tanulása során), a kapott adatok felhasználása digitális produktumok (prezentációk, ábrák stb.) létrehozására; (4) algoritmusok felismerése, eljátszása, kipróbálása, elkészítése adott problémák megoldására; munka valódi vagy szimulált programozható eszközökkel; az eszközök mozgásának, ill. működésének megfigyelése; kész kódsorozatok módosítása; kódsorozatok tervezése, elkészítése és végrehajtása; történetek, meserészletek megjelenítése információs technológia: (5) információkeresés az interneten; hasznos online problémamegoldó, oktató és készségfejlesztő alkalmazások, információforrások, digitális tananyagok lelőhelyeinek stb. ismerete; (6) a talált információ igazságértékének vizsgálata; a releváns információ kiválasztása, a hamis információ felismerése; személyes adatok védelme; az e-Világ veszélyeinek ismerete; mobileszközök alkalmazása (előnyök, korlátok, etikai vonatkozások stb.) |
további információk:
Magyarország Digitális Oktatási Stratégiája (DOS) 2016.
Nemzeti Alaptanterv (NAT) 2020.