E-learning

Tartalom, témakörök

1. A digitális oktatás és az e-learning fogalma.^⇒
2. Elektronikus tanulási környezetek.^⇒

1. A digitális oktatás és az e-learning

Az e-learning általánosan megfogalmazva digitális technológiákkal támogatott tanulást, ill. tanítást jelent. Az e-learning egyrészt segítheti az önálló tanulást (ez szervezett oktatás esetén megvalósulhat pl. távoktatási vagy "levelező" formában), másrészt szervesen beépülhet a jelenléti formában megvalósuló oktatásba (ilyenkor beszélhetünk digitális oktatásról). Emellett lehetséges az e-learning módszereinek és a "hagyományos" oktatási módszereknek az együttes, vegyes vagy "kevert" alkalmazása is (ún. blended learning).

Az Európai Unió e-learning meghatározása kiemeli a korszerű IT fejlődésének két meghatározó elemét, a multimédiát és az internetet (ezen belül értelemszerűen a webet mint napjaink leginkább használt kommunikációs közegét).

Az e-learning a korszerű multimédia-technológiák és az internet alkalmazása az oktatás minőségének javítása érdekében, elősegítve az információforrásokhoz való hozzáférést, az információcserét és az együttműködést. (Nagy 2013: 273)

A web az elérhető (és kereshető) információforrások mellett az elektronikus tananyagok, ill. az ezeket is magukba foglaló elektronikus tanulási környezetek legfontosabb közege. E-learning alkalmazása esetén az információcsere a tanárok és a tanulók között, valamint a tanulók együttműködése ("kollaborációja") a tanulás során szintén a webes kommunikációs csatornákon keresztül valósulhat meg a legegyszerűbben.

A XXI. században az oktatás már alapvetően tanulóközpontú, az egyéni képességekre és a felfedezéses tanulásra építő oktatási környezet, amely nemcsak hatékony, hanem népszerű is az egész világon. Népszerűségét a gyors információáramlás segíti, melynek alapja az infokommunikációs eszközök (IKT) elterjedése és a digitális írástudás fejlődése. Az oktatási környezet kialakítását segítik elő az elektronikus tanulási környezetek, melyek már több mint 20 éve bizonyítják nélkülözhetetlen szerepüket, mind a vállalati, köz-, felső- és felnőttoktatásban. (Nagy 2013: 272)

A tanítási-tanulási folyamat eredményességéhez és hatékonyságához, ezen belül a tanulók maximális teljesítményének eléréséhez számos feltétel egyidejű teljesülése szükséges.^⇒ Digitális oktatás, ill. e-learning esetében a "tanulóközpontú, az egyéni képességekre és a felfedezéses tanulásra építő oktatási környezet" csak akkor működhet eredményesen, ha a tanulók megfelelően képzettek ("kompetensek") és motiváltak. A digitális oktatás, ill. az e-learning eredményességében ennek megfelelően központi szerepet játszik

• a tanulók kompetenciája (ami a tanulók egyéni képességeire építő oktatás, ill. tanulás alapfeltétele), ezen belül
  • a tanulók információs műveltsége^⇒ és
• a tanulók megfelelő motivációja (ami a felfedezéses tanulásra építő oktatás, ill. tanulás alapja).

Ahhoz, hogy a tanulás örömet okozzon, és kialakulhasson az önálló tanulás szükséglete, hosszú (és rögös) út vezet. Ezt fejezi ki az, amit egyébként az élsportolók (matematikusok, zenészek, sakkmesterek stb.) tökéletesen tudnak: "Nincs királyi út", vagy egy latin mondással kifejezve: "Per aspera ad astra" (kb. rögös az út a csillagokig).

---

Az oktatás hatékonyságának a növelése rendkívül divatos téma. Ennek érdekében az elmúlt évtizedekben számos pedagógiai elméletet, ill. módszertant dolgoztak ki, amelyek szinte minden esetben a tanulók önálló ismeretszerzésére építenek. Ezek közül emeljünk ki néhány hasznos gondolatot, amelyek hozzájárulhatnak az e-learning segítségével történő tanuláshoz:

• A konstrukcionizmus lényege, hogy a tanulók aktívan, alkotó módon vesznek részt a tanulási folyamatban. Ennek során maguk dolgozzák ki a jegyzeteiket az elérhető tananyagok, ill. további információforrások alapján úgy, hogy a meglevő tudásuk alapján önállóan értelmezik és rendszerezik az elsajátítandó ismereteket ("learning-by-doing"); egy divatos megfogalmazás szerint az önálló tanulás során a tanulók "megkonstruálják" a tudásukat. Jegyezzük meg, hogy ebben a megközelítésben a tanulók számára biztosított tananyagok olyan "kész" jegyzeteknek tekinthetők, amelyeket a tanulók kiindulási alapnak vehetnek, és erre építhetik fel a saját jegyzeteiket.
  • A felfedezéses tanulás során a tanulók önállóan kiegészítik a rendelkezésre álló jegyzeteket. Ez annál hatékonyabb, minél több és változatosabb információforrást keresnek és használnak fel. A felfedezéses tanulás során a talált információkat és tudáselemeket összehasonlítják és értékelik, konkrét példákat (és ellenpéldákat) keresnek, és megpróbálják a tanultakat alkalmazni.
• A konstruktivizmus fogalmát sok esetben a konstrukcionizmus szinonimájaként használják. A tanulók aktivitásának és az önálló tanulásnak a középpontba állítása mellett a konstruktivizmus esetében a problémacentrikus megközelítést emelhetjük ki. A tanulás egyik leghatékonyabb módja, ha néhány megoldandó problémából indulunk ki ("Problema novum, ad cuius solutionem mathematici invitantur", Egy új probléma, amelynek a megoldásához meghívom a matematikusokat, Johann Bernoulli). A probléma felvázolása után első lépésként a tanulók alakítsanak ki egy vázlatos elképzelést az elsajátítandó területről, és ezt önállóan dolgozzák ki az elérhető információforrások alapján. Ennek során egészítsék ki, bővítsék, finomítsák, javítsák, tökéletesítsék stb. a jegyzeteiket úgy, hogy ezáltal egyre közelebb kerüljenek a kitűzött probléma megoldásához (vö. pl. Szent-Györgyi Albert kutatási módszerével).

A fenti gondolatokban közös, hogy az önálló tanulás alapja egy saját jegyzet kialakítása. Ha ez nem "copy-paste" elven készül, hanem az anyag megértésén és értelmezésén keresztül, akkor a jegyzet egyfajta "háttérmemóriaként" (és megfelelően elkészített jegyzet esetén "memóriapalotaként") tükrözni fogja a tanulók által elsajátított tudást. Azonban alapvető kérdés, hogy a jegyzet milyen formában készüljön el. A "hagyományos", papír alapú jegyzetek mellett (vagy helyett) felmerülhet elektronikus formátumú jegyzet készítese is; például dokumentumok (docx), prezentációk (pptx), vagy weblapok (html) létrehozása (ezen belül a "manuális" kódolás, HTML szerkesztők vagy CMS rendszerek használata, wikik létrehozása stb.) egyaránt szóba jöhet. Az IT fejlődésével pedig egyre újabb technológiák jelennek meg; például ma már lehetséges olyan számítógépek (pl. tabletek) használata is, amelyekre egy elektronikus "ceruzával" írni lehet.

2. Elektronikus tanulási környezetek

Számos elektronikus tanulási környezet (Learning Management System, LMS; magyarul tanulásmenedzsment rendszer, vagy tanulásmenedzselő rendszer) létezik. Ha ki akarjuk emelni, hogy az LMS rendszer rendelkezik az elektronikus tanulás (e-learning, digitális oktatás stb.) teljes folyamatát támogató funkciókkal, szokás integrált elektronikus tanulási környezetről is beszélni.

A legismertebb LMS rendszerek közül említsük meg például a Moodle^⇒ és az ILIAS^⇒ rendszereket. Ezeknek a rendszereknek az általános célja, hogy az általuk nyújtott szolgáltatásokkal minél hatékonyabban támogassák a tanulók önálló ismeretszerzését. Ennek érdekében meghatározott alapfunkciókkal, ill. tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezek közül emeljük ki a következőket:

1. webes elérhetőség, böngésző alapú kommunikáció
2. interaktív elektronikus tananyagok szolgáltatása
3. a tanulási folyamat követése és irányítása
4. a tanulók és a kurzusok adminisztrálása
5. hatékony kommunikáció lehetővé tétele a felhasználók között

---

(1) webes elérhetőség, böngésző alapú kommunikáció

• hipertextuális / hipermediális szerveződés (vö. HTML / CSS / JavaScript technológia felhasználása)
• jó minőségű, könnyen használható, akadálymentes weblapok megjelenítése (pl. az akadálymentes weblapok készítésének irányelveit meghatározó WCAG szabvány támogatása)

---

(2) interaktív elektronikus tananyagok szolgáltatása; a tananyagokat tartalmazó adatbázis, ill. tudásbázis kezelése

• hordozhatóság, "nyitottság" (pl. az egyes tananyagrészek letölthetők, szabadon másolhatók, egyes pontokon kommentelhetők, bővíthetők, ill. kiegészíthetők stb.)
• kereshetőség (a tartalom hierarchikusan elrendezett; lehetőség van kulcsszavak, esetleg ezekből felépített kifejezések keresésére; hálózatos szerveződés, egyes pontokon utalások a kapcsolódó tartalmakra)
• moduláris felépítés; a tananyag modulokból épül fel
• tananyagok fejlesztésének lehetővé tétele

A tananyag moduláris felépítésének alapja egyrészt az egyes modulokat alkotó tartalmi objektumok kialakítása, másrészt ezek összekapcsolása, ún. tartalomcsomagok felépítése.

Az alábbiakban a SCORM (Sharable Content Object Reference Model) szabványban használt terminológiát vesszük alapul. Ebben érdemes kiemelni a következő fogalmakat (vö. Tóth 2008: 97-103):
– A megosztható tartalomobjektumok neve SCO (Sharable Content Object), ezek szokásos megvalósítása egy vagy több weblap. Ezek megfelelnek a készülő elektronikus tananyag moduljainak.
– A tartalomobjektumokhoz kapcsolható médiaobjektumok összefoglaló neve 'asset', amely kb. megfeleltethető egy mappának, amely különböző médiaállományokat tartalmaz (pl. képek, videoállományok stb.). Ezek megoszthatók a különböző tartalomobjektumok között.
– A tartalomobjektumok és médiaobjektumok együttesen egy tartalomcsomagot alkotnak, amely megfelel az elektronikus tananyagnak. A tartalomcsomagokat leíró ún. tartalomegyesítő modell neve CAM (Content Aggregation Model).

A tartalmi objektumoknak, és ezek kapcsolatrendszerének meg kell felelni a következő elvárásoknak:

• a tartalmi objektumok megoszthatók és újrahasznosíthatók
  • más helyekről meghivatkozhatók, más elektronikus tananyagokba (ti. ezek moduljaiba) is beilleszthetők
  • a tanulás során önállóan, önmagukban is feldolgozhatók, mivel a tananyag kifejtésekor nem tartalmaznak hivatkozásokat más tartalmi objektumokra
• a tartalmi objektumok egy modulon belül hierarchikusan elrendezettek (a modulok meghatározott tartalmi hierarchiával vagy "tartalomjegyzékkel" rendelkeznek)
• lehetőség van a modulokon belül a tartalmi objektumok különböző bejárási vagy navigálási útjának a megadására; Webes (HTML alapú) környezetben a navigációt az egyes a tartalmi objektumokra mutató linkek teszik lehetővé
  • statikus bejárásról beszélünk, ha a továbblépési lehetőségek közül a tanulók választanak; ebben az esetben a tananyag szerveződése lehet például
    • lineáris vagy szekvenciális,
    • hierarchikus,
    • rácsszerkezetű vagy kétdimenziós,
    • hálós vagy többdimenziós,
    • "empirikus" (pl. egy tananyaghoz kapcsolt "térkép" alapján megvalósított),
    • vagy akár ezek kombinációja;
  • dinamikus bejárásról beszélünk, amikor a továbblépési lehetőségeket a rendszer ajánlja fel meghatározott feltételektől (pl. a kérdésekre adott válaszoktól, teszteredményektől stb.) függően.

---

(3) a tanulási folyamat követése és irányítása

• a tanulók tananyag-elsajátítási folyamatának nyilvántartása
• a tananyag feldolgozására rendelkezésre álló bejárási utak dinamikus kezelése (pl. a tananyag adott pontjain javasolt továbbhaladási pontok, ill. irányok kijelölése)
• az elsajátítás szintjének folyamatos ellenőrzése (pl. ellenőrző kérdések, tesztek stb. formájában)

---

(4) a tanulók és a kurzusok adminisztrálása

• kurzusok kezelése (pl. kurzusinformációk közreadása; kurzusok kezelésének lehetővé tétele)
• tanulói profilok kezelése
  • a tanulók eredményeinek nyilvántartása
  • különböző statisztikák készítése
• hallgatói visszajelzések lehetővé tétele (pl. minőségbiztosítás céljából)

(5) hatékony kommunikáció lehetővé tétele a tanárok és tanulók között

• kérdések feltevése, válaszok hozzáférhetővé tétele ("fórum"); segítség kérése
• egyes anyagrészek, ill. felmerült problémák megbeszélése (pl. valós idejű, online kapcsolat formájában)
• közös tanulás ("kollaboráció") és közös problémamegoldás támogatása