Tartalom, témakörök
1. A digitális oktatás és az e-learning
Az e-learning általánosan megfogalmazva digitális technológiákkal támogatott tanulást, ill. tanítást jelent. Az e-learning egyrészt segítheti az önálló tanulást (ez szervezett oktatás esetén megvalósulhat pl. távoktatási vagy "levelező" formában), másrészt szervesen beépülhet a jelenléti formában megvalósuló oktatásba (ilyenkor beszélhetünk digitális oktatásról). Emellett lehetséges az e-learning módszereinek és a "hagyományos" oktatási módszereknek az együttes, vegyes vagy "kevert" alkalmazása is (ún. blended learning).
Az Európai Unió e-learning meghatározása kiemeli a korszerű IT fejlődésének két meghatározó elemét, a multimédiát és az internetet (ezen belül értelemszerűen a webet mint napjaink leginkább használt kommunikációs közegét).
Az e-learning a korszerű multimédia-technológiák és az internet alkalmazása az oktatás minőségének javítása érdekében, elősegítve az információforrásokhoz való hozzáférést, az információcserét és az együttműködést. (Nagy 2013: 273)A web az elérhető (és kereshető) információforrások mellett az elektronikus tananyagok, ill. az ezeket is magukba foglaló elektronikus tanulási környezetek legfontosabb közege. E-learning alkalmazása esetén az információcsere a tanárok és a tanulók között, valamint a tanulók együttműködése ("kollaborációja") a tanulás során szintén a webes kommunikációs csatornákon keresztül valósulhat meg a legegyszerűbben.
A XXI. században az oktatás már alapvetően tanulóközpontú, az egyéni képességekre és a felfedezéses tanulásra építő oktatási környezet, amely nemcsak hatékony, hanem népszerű is az egész világon. Népszerűségét a gyors információáramlás segíti, melynek alapja az infokommunikációs eszközök (IKT) elterjedése és a digitális írástudás fejlődése. Az oktatási környezet kialakítását segítik elő az elektronikus tanulási környezetek, melyek már több mint 20 éve bizonyítják nélkülözhetetlen szerepüket, mind a vállalati, köz-, felső- és felnőttoktatásban. (Nagy 2013: 272)A tanítási-tanulási folyamat eredményességéhez és hatékonyságához, ezen belül a tanulók maximális teljesítményének eléréséhez számos feltétel egyidejű teljesülése szükséges.⇒ Digitális oktatás, ill. e-learning esetében a "tanulóközpontú, az egyéni képességekre és a felfedezéses tanulásra építő oktatási környezet" csak akkor működhet eredményesen, ha a tanulók megfelelően képzettek ("kompetensek") és motiváltak. A digitális oktatás, ill. az e-learning eredményességében ennek megfelelően központi szerepet játszik
- a tanulók kompetenciája (ami a tanulók egyéni képességeire építő oktatás, ill. tanulás alapfeltétele), ezen belül
- a tanulók információs műveltsége⇒ és
- a tanulók megfelelő motivációja (ami a felfedezéses tanulásra építő oktatás, ill. tanulás alapja).
Ahhoz, hogy a tanulás örömet okozzon, és kialakulhasson az önálló tanulás szükséglete, hosszú (és rögös) út vezet. Ezt fejezi ki az, amit egyébként az élsportolók (matematikusok, zenészek, sakkmesterek stb.) tökéletesen tudnak: "Nincs királyi út", vagy egy latin mondással kifejezve: "Per aspera ad astra" (kb. rögös az út a csillagokig).
Az oktatás hatékonyságának a növelése rendkívül divatos téma. Ennek érdekében az elmúlt évtizedekben számos pedagógiai elméletet, ill. módszertant dolgoztak ki, amelyek szinte minden esetben a tanulók önálló ismeretszerzésére építenek. Ezek közül emeljünk ki néhány hasznos gondolatot, amelyek hozzájárulhatnak az e-learning segítségével történő tanuláshoz:
- konstrukcionizmus: a tanulók maguk dolgozzák ki a jegyzeteiket az elérhető tananyagok, ill. további információforrások alapján úgy, hogy önállóan értelmezik az elsajátítandó ismereteket ("learning-by-doing"); jegyezzük meg, hogy ebben a megközelítésben a tanulók számára biztosított tananyagok olyan "kész" jegyzeteknek tekinthetők, amelyeket a tanulók kiindulási alapnak vehetnek, és erre építhetik fel a saját jegyzeteiket
- felfedezéses tanulás: a tanulók egészítsék ki önállóan a rendelkezésre álló jegyzeteket; ennek során keressenek és használjanak fel minél több és változatosabb információforrást, hasonlítsák ezeket össze és értékeljék őket, keressenek konkrét példákat (és ellenpéldákat), próbálják meg a tanultakat alkalmazni stb.
- konstruktivizmus: a tanulók alakítsanak ki egy elképzelést az elsajátítandó területről, és ezt önállóan dolgozzák ki az elérhető információforrások alapján; ennek az egyik leghatékonyabb módja, ha néhány megoldandó problémából indulunk ki (vö. Szent-Györgyi Albert módszerével; "Problema novum, ad cuius solutionem mathematici invitantur", Egy új probléma, amelynek a megoldásához meghívom a matematikusokat, Johann Bernoulli)
A fenti gondolatokban közös, hogy az önálló tanulás alapja egy saját jegyzet kialakítása. Ha ez nem "copy-paste" elven készül, hanem az anyag megértésén és értelmezésén keresztül, akkor a jegyzet egyfajta "háttérmemóriaként" tükrözni fogja a tanulók által elsajátított tudást. Azonban alapvető kérdés, hogy a jegyzet milyen formában készüljön el. A "hagyományos", papír alapú jegyzetek mellett (vagy helyett) számos elektronikus forma is szóba jöhet; például felmerülhet dokumentumok (docx), prezentációk (pptx), vagy weblapok (html) létrehozása (ezen belül a "manuális" kódolás, HTML szerkesztők vagy CMS rendszerek használata, wikik létrehozása stb. egyaránt szóba jöhet), az IT fejlődésével egyre gyakoribb olyan számítógépek (pl. tabletek) használata, amelyekre egy elektronikus "ceruzával" írni lehet stb.
2. Elektronikus tanulási környezetek
Számos elektronikus tanulási környezet (Learning Management System, LMS; magyarul tanulásmenedzsment rendszer, vagy tanulásmenedzselő rendszer) létezik. Ha ki akarjuk emelni, hogy az LMS rendszer rendelkezik az elektronikus tanulás (e-learning, digitális oktatás stb.) teljes folyamatát támogató funkciókkal, szokás integrált elektronikus tanulási környezetről is beszélni.
A legismertebb LMS rendszerek közül említsük meg például a Moodle⇒ és az ILIAS⇒ rendszereket. Ezeknek a rendszereknek az általános célja, hogy az általuk nyújtott szolgáltatásokkal minél hatékonyabban támogassák a tanulók önálló ismeretszerzését. Ennek érdekében meghatározott alapfunkciókkal, ill. tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezek közül emeljük ki a következőket:
- webes elérhetőség, böngésző alapú kommunikáció
- interaktív elektronikus tananyagok szolgáltatása
- a tanulási folyamat követése és irányítása
- a tanulók és a kurzusok adminisztrálása
(1) webes elérhetőség, böngésző alapú kommunikáció
- hipertextuális / hipermediális szerveződés (vö. HTML / CSS / JavaScript technológia felhasználása)
- jó minőségű, könnyen használható, akadálymentes weblapok megjelenítése (pl. az akadálymentes weblapok készítésének irányelveit meghatározó WCAG szabvány támogatása)
(2) interaktív elektronikus tananyagok szolgáltatása; a tananyagokat tartalmazó adatbázis, ill. tudásbázis kezelése
- hordozhatóság, "nyitottság" (pl. az egyes tananyagrészek letölthetők, szabadon másolhatók, egyes pontokon kommentelhetők, bővíthetők, ill. kiegészíthetők stb.)
- kereshetőség (a tartalom hierarchikusan elrendezett; lehetőség van kulcsszavak, esetleg ezekből felépített kifejezések keresésére; hálózatos szerveződés, egyes pontokon utalások a kapcsolódó tartalmakra)
- moduláris felépítés; a tananyag modulokból épül fel
- tananyagok fejlesztésének lehetővé tétele
A tananyag moduláris felépítésének alapja egyrészt az egyes modulokat alkotó tartalmi objektumok kialakítása, másrészt ezek összekapcsolása, ún. tartalomcsomagok felépítése.
Az alábbiakban a SCORM (Sharable Content Object Reference Model) szabványban használt terminológiát vesszük alapul. Ebben érdemes kiemelni a következő fogalmakat (vö. Tóth 2008: 97-103):
– A megosztható tartalomobjektumok neve SCO (Sharable Content Object), ezek szokásos megvalósítása egy vagy több weblap. Ezek megfelelnek a készülő elektronikus tananyag moduljainak.
– A tartalomobjektumokhoz kapcsolható médiaobjektumok összefoglaló neve 'asset', amely kb. megfeleltethető egy mappának, amely különböző médiaállományokat tartalmaz (pl. képek, videoállományok stb.). Ezek megoszthatók a különböző tartalomobjektumok között.
– A tartalomobjektumok és médiaobjektumok együttesen egy tartalomcsomagot alkotnak, amely megfelel az elektronikus tananyagnak. A tartalomcsomagokat leíró ún. tartalomegyesítő modell neve CAM (Content Aggregation Model).A tartalmi objektumoknak, és ezek kapcsolatrendszerének meg kell felelni a következő elvárásoknak:
- a tartalmi objektumok megoszthatók és újrahasznosíthatók
- más helyekről meghivatkozhatók, más elektronikus tananyagokba (ti. ezek moduljaiba) is beilleszthetők
- a tanulás során önállóan, önmagukban is feldolgozhatók, mivel a tananyag kifejtésekor nem tartalmaznak hivatkozásokat más tartalmi objektumokra
- a tartalmi objektumok egy modulon belül hierarchikusan elrendezettek (a modulok meghatározott tartalmi hierarchiával vagy "tartalomjegyzékkel" rendelkeznek)
- lehetőség van a modulokon belül a tartalmi objektumok különböző bejárási vagy navigálási útjának a megadására; Webes (HTML alapú) környezetben a navigációt az egyes a tartalmi objektumokra mutató linkek teszik lehetővé
- statikus bejárásról beszélünk, ha a továbblépési lehetőségek közül a tanulók választanak; ebben az esetben a tananyag szerveződése lehet például
- lineáris vagy szekvenciális,
- hierarchikus,
- rácsszerkezetű vagy kétdimenziós,
- hálós vagy többdimenziós,
- "empirikus" (pl. egy tananyaghoz kapcsolt "térkép" alapján megvalósított),
- vagy akár ezek kombinációja;
- dinamikus bejárásról beszélünk, amikor a továbblépési lehetőségeket a rendszer ajánlja fel meghatározott feltételektől (pl. a kérdésekre adott válaszoktól, teszteredményektől stb.) függően.
(3) a tanulási folyamat követése és irányítása
- a tanulók tananyag-elsajátítási folyamatának nyilvántartása
- a tananyag feldolgozására rendelkezésre álló bejárási utak dinamikus kezelése (pl. a tananyag adott pontjain javasolt továbbhaladási pontok, ill. irányok kijelölése)
- az elsajátítás szintjének folyamatos ellenőrzése (pl. ellenőrző kérdések, tesztek stb. formájában)
(4) a tanulók és a kurzusok adminisztrálása
- kurzusok kezelése (pl. kurzusinformációk közreadása; kurzusok kezelésének lehetővé tétele)
- tanulói profilok kezelése
- a tanulók eredményeinek nyilvántartása
- különböző statisztikák készítése
- hallgatói visszajelzések lehetővé tétele (pl. minőségbiztosítás céljából)
(5) hatékony kommunikáció lehetővé tétele a tanárok és tanulók között
- kérdések feltevése, válaszok hozzáférhetővé tétele ("fórum"); segítség kérése
- egyes anyagrészek, ill. felmerült problémák megbeszélése (pl. valós idejű, online kapcsolat formájában)
- közös tanulás ("kollaboráció") és közös problémamegoldás támogatása
Benedek András (szerk.) 2008. Digitális pedagógia. Budapest: Typotex.
Benedek András (szerk.) 2013. Digitális pedagógia 2.0. Budapest: Typotex.
Nagy Gábor Zsolt 2013. Elektronikus tanulási környezetek használata az oktatásban. In: Benedek András (szerk.) 2013. 272-311.
Tóth András 2008. Integrált elektronikus tanulási környezet. In: Benedek András (szerk.) 2008. 95-125.
ILIAS. Wikipedia.
ILIAS, 2023-02-21.
Moodle. Wikipédia.
Moodle, 2023-02-21.