Az új technológia olyan mértékű kibocsátás növekedést eredményezett, amely önmagában, a szövegek tartalmától eltekintve is forradalmi változást idézett elő. A könyvek tömeges előállítása rövid időn belül lehetővé tette, hogy minden olvasni tudó ember hozzájuthasson a számára érdekes könyvekhez, hosszabb távon pedig hozzájárult az általánossá váló tömegoktatás bevezetéséhez.
A nyomtatás első 50 évében 30–35 000 könyv jelent meg, ami becslések szerint 15–20 millió példányszámot jelenthetett. A XVI. században a példányok száma már elérhette a 150–200 milliót. Ezeknek nagy része latin nyelvű volt. A latin mellett azonban egyre nagyobb szerepet kaptak a nemzeti nyelvű kiadások, és nemsokára a latin nyelvű könyvek kisebbségbe kerültek. 1575-ben Párizsban például a könyvek többsége már francia nyelvű kiadás volt. A könyvek növekvő mennyiségét egy idő után már nem lehetett fejben számon tartani, ezért megszületett a számbavétel máig élő eszköze, a bibliográfia. Az első bibliográfia Gesner Konrad Bibliotheca Universalisa volt, amely 1545-ben jelent meg. A XVI. században nyerte el a könyv mai formáját is: oldalszámozással, címlappal, fejezetcímekkel, hivatkozásokkal stb.