Miniszámítógépek
Az 1960-as évek közepétől az ún. miniszámítógépek kifejlesztése kezdte gyengíteni a mainframe számítógépek egyeduralmát. A minigépek a számítástechnika számára új alkalmazási területeket nyitottak meg, ami együtt járt új felhasználói csoportok és a korábbitól eltérő számítógép- használati kultúra megjelenésével is.
A minigépek persze csak a hatalmas mainframe berendezésekhez képest voltak "minik", méretük eleinte egy mellékhelyiség, majd egy szekrény nagyságrendjébe tartozott, és csak a késői minigépek fértek el egy asztalon. Ezekben a gépekben alkalmaztak először mikroelektronikai újításokat.
A számítógépek második generációja
Az első generációban alkalmazott elektroncsövek helyett a félvezető alapú tranzisztorok tömeges alkalmazása a számítógépekben az 1950-es évek végén kezdődött el. A tranzisztorokból épített számítógépek jelentették a második számítógép-generációt. Az első generációs számítógépeket az 1950-es évek végén, ill. a 60-as évek elején váltották fel a második generációs számítógépek.
A tranzisztorokkal kisebb, gyorsabb és megbízhatóbb logikai áramköröket lehetett készíteni, mint az elektroncsövekkel. A második generációs számítógépek már másodpercenként egymillió műveletet is el tudtak végezni. A tranzisztorok sokkal kevesebb energiát fogyasztanak és sokkal hosszabb életűek voltak, mint az elektroncsövek. A számítógépek megbízhatósága kb. az ezerszeresére nőtt az első generációhoz képest. Kisebbek lettek az alkatrészek és ezáltal kisebbek lettek a számítógépek is. Egyúttal sokkal olcsóbbá is váltak a számítógépek, és ezért nőtt az eladások száma: csak az IBM 1400-as sorozatból több mint 17.000 darabot helyeztek üzembe. Szaporodtak a számítógépgyártással foglalkozó cégek is. A második generáció korszakát kb. az 1959-1965-ös évekre lehet tenni.
Fontosabb második generációs számítógépek:
IBM 608 (1957) [az IBM első, kizárólag tranzisztorok használatával készült számítógépe, az első olyan második generációs számítógép, amely kereskedelmi forgalomba került; kb. 3,000 germánium tranzisztort tartalmazott; tízes számrendszerben, kilenc jegyű (előjeles) számokat kezelt; ferritgyűrűs memóriát (magnetic core memory) használt; egy dugaszolóaljzatokat tartalmazó ("dugaszolóaljzat-mátrixos") kapcsolópanelen vagy kapcsolótáblán (plugboard) lehetett programozni; 80 programlépés tárolására volt képes]
IBM 7070 (1958) [tranzisztorok használatával készült számítógép; kb. 30,000 tranzisztort, kb. 22,000 félvezető diódát tartalmazott kb. 14,000 SMS kártyán; tízes számrendszerben, tízjegyű előjeles számokat kezelt; ferritgyűrűs memóriát használt]
IBM 7090 (1959) [tranzisztorok használatával készült nagyszámítógép (mainframe); kb. 50,000 tranzisztort tartalmazott; 36 bites szóhosszal dolgozott (mind fixpontos, mind lebegőpontos számábrázolással, valamint BCD karakterkódolással); a lebegőpontos számítások végrehajtása közel 100 Kflop/s sebességgel történt; kártyaolvasóval és nyomtatóval rendelkezett, mágnesszalagos (később mágneslemezes) háttértárat használt]
IBM 1401 (1959) [az IBM rendkívül sikeres számítógépe (mid-range business decimal computer), az IBM 1400 sorozat első tagja; egészen 1971-ig kapható volt; "Az 1960-as évek közepére a világ összes számítógépének majdnem a fele 1401-típusú rendszer volt." (Wikipedia); a számítógépet önállóan vagy az IBM 7000-es nagyszámítógépek (mainframe) kiegészítő egységeként használták]
PDP-1 (DEC; 1959) [a Digital Equipment Corporation (DEC) rendkívül sikeres miniszámítógépe (minicomputer), a PDP sorozat első tagja; erre a számítógépre készült Steve Russell Spacewar! nevű játéka, a világ első számítógépes játéka]