Az eszközök segítségével történő számolás „kézenfekvő” gondolat volt: az első számolást segítő „diszkrét entitások” a kéz ujjai (latinul digitus) voltak. Erre utalnak a digit (számjegy) és a digitális elnevezések. A digitális „számológép” legegyszerűbb formája, az abakusz már az ókorban ismert volt, a Távol-Keleten is. Szintén az ókorban jelennek meg a szorzótáblák (pl. a Püthagorasz-féle számolótábla), amelyek a későbbi matematikai táblázatok előformáinak tekinthetők. Természetes számolást segítő eszköz volt a kavics (latinul calculus). Innen ered a számolásra, kiszámításra utaló sok kifejezés, pl. az eredeti latin „calculare” (számolás) valamint a „kalkuláció”, illetve „kalkulátor”. A számítógép angol – és nemzetközileg elterjedt – elnevezése (computer) is latin eredetű, computare: összeszámít, kiszámít, elszámol.
Fontosabb számolási segédeszközök:
- számolás ujjakkal
- golyós számolóeszközök: abakusz, szorobán, stb. [egy szám hozzáadása vagy kivonása +1 (ill. −1) értékenként történik, egy golyó balra, ill. jobbra tolásával]
- Napier csontok vagy pálcikák (1617)
- Wilhelm Schickard mechanikus számológépe (1623)
- logarléc (1650)
Az abakusz különböző formái:
– 9 golyós abakusz [ha 9 golyó van bal oldalon, úgy adjuk hozzá a következő +1 értéket, hogy mind a 9 golyót visszatoljuk jobbra, és a következő helyiértékhez adunk hozzá +1 értéket]
– 10 golyós abakusz [ha 10 golyó van a bal oldalon, mindet jobbra toljuk, és a következő helyiértéken 1 golyót balra tolunk; ez minden esetben végrehajtandó, automatikus átvitelt jelent, és nem jelenti +1 hozzáadását]
– 4+1 golyós szorobán [(1) ha már mind a 4 "földi" gyöngy fent van (az elválasztó vonalhoz tolva), de az "égi" gyöngy még fent, úgy adjuk hozzá a következő +1 értéket, hogy mind a 4 "földi" gyöngyöt visszatoljuk alaphelyzetbe, és az "égi" gyöngyöt letoljuk; (2) ha mind a 4 "földi" gyöngy fent és az "égi" gyöngy lent van, úgy adjuk hozzá a következő +1 értéket, hogy minden gyöngyöt visszatolunk alaphelyzetbe, és a következő helyiértékhez adunk hozzá +1 értéket]