A társadalom átalakulása, az ipar, a kereskedelem és a tudomány fejlődése Angliában is megnövelte a különböző matematikai adatsorok iránti igényt. A 18. század végére a navigációs, csillagászati, műszaki-mérnöki, építészeti, biztosítási stb. táblázatok elkészítéséhez egyre több emberi komputerre volt szükség. 1766-ban az angol kormány a királyi csillagász feladataként jelölte meg azt, hogy évről évre készíttessen a hajózás biztonságához szükséges navigációs táblázatokat. A „Nautical Almanach” címen megjelenő táblázat- kötetek összeállításához szükséges számítások mindegyikét egymástól függetlenül 2-2 „komputer”, általában nyugalmazott irodai segéd vagy lelkész végezte, és az elkészült számításokat egy harmadik személy, a „comparator” hasonlította össze, így ellenőrizve azok helyességét. A munkamenet – amellett hogy fáradságos és lassú volt – számos hibalehetőséget tartalmazott. Pontatlanság történhetett a számolásnál, az eredmények másolásánál és a nyomdai szedés közben is. Így aztán a kinyomtatott táblázatokban gyakoriak voltak a hibák.
A táblázatok egyik jeles szakértője volt Charles Babbage (1791–1871) angol matematikus, közgazdász, feltaláló és polihisztor. 1821-ben barátjával, a csillagász John Herschellel a Royal Astronomical Society megbízásából csillagászati táblázatokat ellenőriztek, és készítettek elő nyomtatásra. Babbage – miután számos hibát fedezett fel – állítólag felsóhajtott: "Adná Isten, hogy ezeket a számításokat gőzgéppel el lehessen végezni! (I wish to God these calculation had been performed by steam!)"